Ezt a(z) 76x különleges gyertyát Anyu gyújtotta 2012. 05. 21. napján
Laci (Székely Lacika)ért
A gyertyagyújtás oka: Elmentél tőlünk egy végtelen útra,melyről csak visszanézni lehet, visszajönni soha.Hazafelé nem építettek utat, de ha mégis lenne irány,mely otthonod felé mutat, ugye hazajönnél!Visszahozna a szeretet, és letörölnéd,az Érted fájó könnyeket!Szeretlek
Mi lehet gyógyír fájó sebeimre,
bánattal megtűzdelt szenvedéseimre,
mit tegyek ha beborít engem a gyász,
ez a sötéten komor végzetes nász?
Imára kulcsolt remegő kezekkel,
könnyel áztatott szomorú szemekkel,
Istent kérem hallja meg jajszavam,
hallja meg lelkem mekkora gyászba van.
Nyílnak a virágok pompázó kertekben,
bánatvirág nyílik régóta a szívemben,
fekete rózsák gyökeret eresztettek,
ezek tüskéi folyton megsebeznek.
Emlékek suhannak a szellő hátán,
hangok és arcok itt hagytak árván,
szerető ölelések melyek elmaradtak,
lettek lakói rideg kriptafalaknak.
Temetőkben kóborló szomorú lélek,
mióta elmentél árván így élek
nem találom helyem ezen a földön, emléked virágát könnyemmel öntözöm“
Újra élek dolgokat, mit együtt tettünk
Beteszek filmeket, mit együtt néztünk
Én marhára untam, de te ugyanúgy nevettél
Vagy mikor egy régi képet a kezedbe vettél
Annyi gondolat mi öli most a lelkemet
Előtör a régi érzés, átkozom az életet
Arcomat mécsesek vörös lángja mossa
Gyötör a kérdés mi az, mi őt nekem visszahozza
17 szál virág 17 életév egyetlen pillanat és most véget ért
Egyetlen érzés, csak a fájdalom hogy érezzem hogy élek
És várhatom, hogy itt lesz a vég és te eljössz értem
Majd egymást ölelve szállunk a menybe
És eltűnik a rossz csak a szép, marad a lelkedbe
Mindannyiunk képét látjuk majd a szemedbe
Kik szerettünk téged, kiknek most is hiányzol
Kik óvtunk téged mindig minden rossztól
Kik most is sírnak, ha hallják a nevedet
Kik most sem értik miért történt ez veled...
Nagyon hiányzol!!!
“Nincs többé
Elválasztottak minket,
Elmentél örökre.
Karjaimból elvittek,
Nem láthatlak többet.
Nem gondoltál rám?
Nem jutottam eszedbe?
Eljött érted az árny,
S elmentél ővele.
Őt választottad nem engem.
Gyere vissza kérlek,
Nem bírom értsd meg!
Szeretlek míg eljön értem is a halál,
És melletted leszek odafent talán.
Várom már hogy újra láthassalak,
Mert a szívem most ketté hasadt! “
Reggel mikor felkelek,nem tudom mit tegyek.
Csak várok,várom hogy visszagyere.
Álomban élek,mert hiszem jönni fogsz.
Nem akarom tudni,hogy nem..
Mert az nagyon rossz.
Várok,csak várok mindig.
Sírodhoz járok,és még is csak várok.
Elmém tudja nem jöhetsz,
De szívem képtelen hinni ezt.
Hol van a reménység?
Hol van az életem?
Hová lett gyermekem?
Miért történik ez?
És csak várok,mind hiába várok.
A fájdalom mi elvitt téged,
Most belém hasít,belül éget.
De csak várok szüntelen...
Mert nélküled mit sem ér az életem!!
Jöttél csak úgy, a semmiből,
Vártunk Rád teljes szívünkből.
Piciny szíved úgy lüktetett,
Túláradt benne a szeretet…
Csapd össze így a két kezed,
Így tapsol minden jó gyerek.
S kíváncsi szemmel végigmért,
S nevettünk mindig, mindenért…
Nézz csak fel, az ég magas,
Bár azt mondják, hogy nem igaz.
Ott jártak ők, a repülők,
És nem látták sehol.
Kell ott fenn egy ország, amely talán ránk is vár,
Kell ott fenn egy ország, ahol ő is játszik már,
Kell ott fenn egy ország, ahol újra átölel,
Kell ott fenn egy ország, amit sosem rontunk el.
Egy kisfiú: az Életem,
Kis lényét el nem feledem.
Várom, hogy újra öleljem,
Csak addig el ne felejtsen.
Az arca szép, a lelke jó…
Minden oly hiábavaló!
Együtt leszünk, együtt újra,
S többé el nem engedlek!!!
Kell ott fenn egy ország, ahol újra mosolygunk,
Kell ott fenn egy ország, ahol együtt játszhatunk,
Kell ott fenn egy ország, ahol újra puszit adsz,
Kell ott fenn egy ország, ahol többé el nem hagysz.
Anya, akinek holt gyermeke van,
A fél testével maga is halott,
És húzza-vonja le a föld felé,
Mit énjéből a földnek átadott.
Anya, akinek holt gyermeke van,
Csal fél szemével néz a Napba már,
A másik szeme túl a mindenen,
Holt gyermeke távoli nyomában jár.
Úgy jár, mint ki messze megy,
Vagy messze útról érkezett imént,
Mint idegen, ki otthont nem talál,
Ki valahol elhagyta fél szívét.
Csak fél szíve vergődik mégis itt,
Aranykalitkában sajgó, bús madár,
Míg itt a Földön élő kedvese,
Tilos addig a másik út, határ.
Félkézzel végzi sok-sok dolgait,
S hiú viszályok fölött úgy lebeg
Magasan, minden szennytől mentesen,
Mint akit már nem érnek emberek.
Anya, akinek holt gyermeke van,
Csak félig él, lehúzza őt egy sír,
S mikor élő fiára mosolyog,
Az egyik szeme akkor is csak sír.
Laci (Székely Lacika)
(Székely László)
Született:
1993. 10. 14., Észak-Komárom,
Meghalt: 2011. 2. 18., Budapest
Nagyszerü gyerek volt,csendes,szeretettel teli,kreatív,akit nem lehetett nem szeretni.Mindenki belefért a szeretetébe,nagyon nagy volt a szíve.Sajnos az élet úgy hozta,hogy genetikai betegségét (Marfan szindróma) késön azonosították. Az elsö szív- és mellkas mütét után úgy bizakodott,reménykedett hogy minden jóra fordul,de sajnos fertözést kapott.A második szívmütétbe bízott hiszen élni akart,de kicsi szive nembírta a műtét kilencedik órájában feladta...
http://www.youtube.com/watch?v=v5V1tA1r4s0
http://nagymonika.atw.hu
Amíg szívedben élek, kérlek őrizd meg e képet.De ha csak emlék lesz és kopott,akkor is gondolj rám, hogy voltam, s talán vagyok.E kép segít emlékezni, s az emlékek nem hagynak feledni.Tudom, ha messze leszek, ritkán gondolsz énrám.Idő múlik, sok barát jön, s elfelejtesz örökre? tán.Így legalább néha, ha emlékek közt lapozgatsz, Rátalálsz e képre, s így majd rám gondolhatsz.Nem azok a legfontosabb emberek, akiknek a jelenlétét mindig észrevesszük,hanem akiknek a hiányát a szívünkben érezzük.
CSAK NÉZTELEK,AHOGY AZ ÁGYADBAN FEKSZEL
KEZED KEZEMBEN NYUGODOTT...
BÚCSÚZTÁL,CSAK AKKOR ÉN MÉG NEM HITTEM...
TUDTAM,HOGY MÁR NEM TEHETEK SEMMIT,
ITT MÁR KEVÉS A SZERETET...
A TEST FELADTA HARCÁT
ÉS A LÉLEK SZABADON REPÜLHET...
ELINDULTÁL AZON A MAGÁNYOS,UTOLSÓ ÚTON,
AMELY A FELHŐK KÖZÉ VEZET,
AHOL A SÓHAJOK CSENDDÉ SZELÍDÜLNEK
ÉS MEGPIHENNEK A FÁRADT SZÍVEK...
ELENGEDTEM HÁT AZT A KEZET,
AMELYNEK ÉN ADTAM NEMRÉG AZ ÉLETET
Köszönöm mindazoknak,akik gyertyát gyújtanak,olvassák az oldalát vagy csak gondolnak Lacikára.
|
 |