Patrik
(Németh Patrik )
Született:
2010. 4. 20.,
Meghalt: 2011. 2. 1.
Patrik kisfiam 2010 április 20-án született 33.hétre.Magyarországon elsőként Nager-de Reyner szindrómával,melyhet több más betegség is társult,melyeket nem lehetett szűrni észre venni.Élete nehezen, de csodával határos módon indult.Minden nap aggódtunk,vajon életben lesz még,mire másnap megyünk hozzá.Küzdött,küzdött,küzdött.
Alapbetegsége miatt a száját soha sem tudta használni,a külső füle az állkapocsba belenőtt,nem hallott,nem tudott lélegezni szájon vagy enni,így 5 hetesen légcsőmetszést csináltak nála,majd gasztro-tubust kapott,így végre gép nélkül lélegzett és elkezdődött a gyarapodása-táplálása.
Már ott tartottunk,hogy visszük haza,tanultuk a kezelését-ellátását,amikor a korházban éjjel leejtették a kőre fürdetés elött...A tubus kiszakadt a gyomrából, a szeme bevérzett,és vélhetően ettől súlyos agyvérzést kapott,megvakult...
Innen az életünk egy versenyfutássá vált.Fejlesztők,orvosok keresése,gyógymódok,műtéti lehetőségek felkutatása...
Patrik élete a statisztikák szerint egy élhető élet lett volna,a fejlettebb országokban több műtéttel helyrehozzák ezeket a arc-koponya fejlődési rendellenességeket,de itthon sajnos ezzel még nem tudtak mit kezdeni.
Találtunk egy csodálatos sebész professzort,aki helyre hozta volna a kis fejét...
De a Gondviselés mindig megakadályozta a műtéteket,minden alkalommal megbetegedett közvetlen a műtétek elött.Akkor nagyon fájt bosszantott,de utólag tudtuk meg,hogy a korházban elkallódott egy lelet,miszerint a fiam súlyos haemophiliás-vérzékeny,így biztos nagy baj lett volna,ha megműtik és nem készülnek rá.Talán meg is halhatott volna.
9 hónaposan végre hazahoztuk,a sok betegsége állapota ellenére elkezdett fejlődni.Az erős zajokat meghallotta,a szeme követte a villogó fényeket,megtanult nevetni,sőt kacarászott hang nélkül,ha pusziltam a nyakát.Imádott fürdeni és pancsi után törölközni.
Noha nem hallott,szinte nem látott és még szaglása sem volt,megismert ha közeledtem felé,mosolygott ha hozzáértem.Megtanulta megtartani a fejét ülve,és végre reagált a külvilágra.
Élete 9 hónapja alatt alig egy-két hetet volt itthon,mert folyamatosan fertőzéseket kapott a legyengült immunrendszere,és a pocakja a tubus kiszakadása után folyamatosan szétnyílt,többet szúrták-vágták-kínozták,mint amit egy épp ember kibírna.
Épp készültünk az első helyreállító műtétre proff.Piffkó-hoz Szegedre(hála és köszönet neki,emberségből szeretetből elöttünk is diplomázott),amikor újból agyvérzést kapott.Ekkor tudtuk meg,hogy a korház nem vette észre,hogy egy korábbi lelet kimutatta már a vérzékenységet...
A korházban tüdőgyulladást kapott,amit nem vettek észre,és hiába könyörögtem,hogy vigyék az intenzívre,mert látom baj van,nem tették.Lemondtak ról.
2 nap múlva a kezeimban halt meg.Egy Anyának sem kívánom,hogy azt hazudja a kicsifiának,"minden rendben lesz,nincs baj"!Baj volt.Haldoklott.Láttam,ahogy a gépek egyre rosszabb értékeket mutatnak.Többször felborult a keringése,többször visszahozták.Február 1-én 23-48-kor utolsót dobbant a kis szive...meghalt imádott kisfiam...
Mindvégig hittem a gyógyulásában, a felépülésében,hogy Én és Mi ezt megoldjuk.Nem peretem,nem balhéztam,mert csak a fiamra koncentráltam.Hittem,hogy minden megoldható....
EGY HŐS VOLT!CSUPA NAGYBETŰVEL!Minden beavatkozást,vágást,szúrást könny nélkül csinált végig,majd minden simogatást és szeretet 1000x meghálált mosolyával.Többször volt féllábbal a túlvilágon,mégis mindig visszajött.
Most feladta,láttam elfáradt...
Azt a szeretetet és boldogságot,amit Ő jelentet,semmi sem pótolhatja.Lénye beragyogta az egész életemet....Elmodhatatlanul hiányzik!!!!
Anya
|
 |