Koboldka, Mártika és Gábor, Gáborka (Molnár Márta és Szilágyi Gábor)

Született: 1993.12.13. és 1993.04.06.,
Meghalt: 2008.11.09 (Portland) és 2009.05.06.

..Figuras para deixar seu Orkut bem legal..







A világ egyik csodáját ismertem meg ebben a kislányban.
Mindenkit megérintett, szépsége, bája, okossága,
szeretete, ereje és küzdőszelleme. Lélekben felkészülten,
sok szenvedés után, de nagyon sok szeretettel a szívében
ment el. Aki ismerte, mélyen gyászolja a kis koboldot,
szívvel és lélekkel.

"Parányi kisbaba voltál, aprócska lányka lettél,
Ami lelkedben élt, hatalmasabb volt mindennél.
Hiányod nem enyhítheti soha semmi a világon,
Te vagy életem, múltam, Te vagy minden álmom."
/Mártika Anyukája/


Gáborka is különleges gyermek volt. A maga a 190 cm-es
valójában verseket írt, sportolt, imádta a kisasszonyát,
mindent odaadott volna a azért, hogy a szerettein,
barátain segítsen. Jó fiú volt, kedves, érzékeny és
udvarias...
Még 6 hónapot sem élt a kisasszonya elvesztése után...

"Égi országban álmotok békés, boldog legyen,
De ha ébredeztek, nézzetek le reánk "idelenn".
Emléketek mindig él a szerető szívekben,
Amíg MI élünk, TI is éltek "idelenn"."


Drága Koboldka és Gáborka!
Legyetek boldogok az Égi Országban!
Évi néni Csaba bácsi és Kismárti


A BÚCSÚ

1./ Mártika anyukája írta - 2008. november

"Minden egyes perc nélküled Mártikám,
Fájdalommal átszövődik kisasszonykám.
Nem tudom, miért történt, mi az ok,
Nem tudhatom, fájó szívvel találgatok.

Gondolataimban átélem az utolsó perceket,
Amit még együtt tölthettem drágám, veled.
Hallom utolsó szavaid, fülembe csengenek,
Érzem az utolsó, szerető, óvó ölelésedet.

Érzem kicsiny tested utolsó rezzenését,
Az utolsó szívdobbanás forró lüktetését.
Hallom az utolsó halk lélegzetvételed,
Miért kellett itt maradnom, Nélküled?

Nem igazság, hogy Te, a kislány elmentél,
Nem igazság, hogy a halálban megelőztél!
Nem igazság, hogy én élek és Te nem,
Mert Te vagy és voltál az egyetlenem!

Te voltál nekem a legszebb, legkedvesebb,
Te voltál nekem a napfény és a szeretet...
Nélküled már sivár, csúf és üres a világ,
Melletted kellene lennem kisasszonykám!

A Sors -ki tudja miért?- arra büntetett,
Hogy túléljem fájdalmas elvesztésedet.
Nem tudom, miért is kellene ezt túlélni,
Nincs értelme drágám nélküled létezni...


Mártika anyukája írta - 2009.01.

"Az élet vándorútját nem járhattad végig,
Nekem ezért most szívem, lelkem vérzik.
Az élet szépsége végképp homályba veszett,
Hiszen az életem értelmét Te adtad Nekem.

Távoli dimenziódban nem ölelhetlek,
Innen, távolról csak szerethetlek.
Elsírhatom bánatom, összes könnyemet,
De nem kaphatlak vissza soha Tégedet.

Bármit megtennék, hogy visszakaphassalak,
Mindent odaadnék, hogy karomban tartsalak.
Így csak egyet tehetek egyetlenem: Azt kérem,
Hogy Neked ott sokkal jobb, könnyebb legyen!

Álmodj szépeket Mártikám, kicsi lányom,
Borzasztóan hiányzol nekem, boldogságom!
Gondolatban mindig ott vagyok veled,
Mert örökkön-örökké, nagyon szeretlek...