Laura baby (Wágner Laura)

Született: 2009.08.05. 10:36, Csorna,
Meghalt: 2010.07.03 00:10, Budapest 1sz. Gyerek Klinika

Hosszú évek várakozása után 2009.08.05.-én 10:36 perckor 3700g-al és 51 cm-el (elvileg teljesen egészségesen!!!) könnyű terhesség 38. hetében császárral, megszületett életünk valódi értelme LAURA. Kicsi Angyalkánk gyönyörű és nagyon jó kisbaba volt,de talán túl jó is....Nagyon szépen fejlődött,5-6 órákat aludt napközben egyhuzamban,3 hónapos kora után végig aludta az éjszakákat. Így vissza gondolva a mi életünkből kimaradt a vele való igazi "babázás"... Ő 1 óránál többet ritkán tudott fent lenni egyfolytában,mert mindig elálmosodott. Talán ez is egy jel lehetett,hogy kicsi szervezetében nincs minden rendben. Ha megemlítettem aluszékonyságát a gyermekorvosnak,mindig azt mondta:"minden anyuka álma egy ilyen nyugodt kisbaba..." Kicsi drágánk soha nem volt beteg,mígnem egy csütörtök hajnalban (ápr. 15.-én) 2 alkalommal hányt. Reggel szintén. Elvittem a gyermekorvoshoz,azt mondta Calici-vírus (hasmenés nem volt!!!). Vasárnapig még 2 alkalommal hányt ,de az étvágya és a kedve is jó volt,kicsit ugyan bágyadtabb volt a szokottnál,de nem gondoltunk semmi komoly bajra. Hétfőn (ápr.19.-én) reggel vissza vittük a gyermekorvoshoz,aki azt mondta rendben van a Laura,aznap már nem hánytunk. E nap délutánján észre vettük,hogy kicsikénk szeme-fehérje be van sárgulva.... Másnap reggel a gyermekorvos a Petz Aladár Megyei kórházba utalt minket. Aznap bent is fogtak bennünket és közölték velünk,hogy kislányunknak májelégtelensége van,de nem tudják mi okozta. Ha nem javulnak az értékei akkor másnap tovább küldenek Budapestre. Nem is sejtettük mekkora baj van.... Itt még "csak" fertőző májgyulladásra gyanakodtak. Mivel Laura állapota nem javult,másnap (ápr.21.-én) délután 13.30.-kor a pesti Szent László kórház fertőző osztályán voltunk. Itt sem tudták mi baja van a kicsikénknek. Másnap (ápr. 22.-én) közölték:csomagoljak,mert átszállítanak minket a Heim Pál kórházba. Bepakoltak bennünket a mentőbe,ahol kiderült:a Heim Pálban nincs is hely. Így kerültünk a Szent László kórház gyerek-intenzív osztályára.... Itt ÉN tettem le drága imádott kislányunkat egy kiságyra,majd kiküldtek,a férjem ekkor még nem tudott ott lenni velünk. 1,5-2 óra múlva közölték velem,hogy köszönjek el a kislányunktól,mert lélegeztetőgépre teszik és elaltatják. Hát,nem kívánom senkinek sem,hogy ilyet megérjen... Szegény férjem ekkor még úton volt felénk. Ő már csak lélegeztetőgépen,elaltatva látta újra kicsi Macikáját. E nap délutánján tudtuk meg,hogy kislányunknak heveny és akut májelégtelensége van,meg még k.b. 6 féle baja és ha 10 perccel később került volna lélegeztetőgépre,akkor már ott elveszítjük.... 3 hosszú hét következett,ahol mindig bizonytalan volt,hogy kislányunk megéri-e a következő percet,órát,napot.... Élődonoros májtranszplantációra készültünk Németországba,de sajnos egyikünk sem felelt meg. Laurát olyan kezelésekkel tartották itt életben,amit még gyerek nem kapott Magyarországon. Egy nap (máj.13.-án) közölték velünk,hogy kislányunk állapota lehetővé teszi,hogy felkerüljünk (Magyarországon első gyerekként) az Euro Transzplantációs listára. Másnap jött a jó hír:találtak májat. Elképzelni is borzasztó,hogy ami nekünk a gyógyulást jelenthette,az egy másik embernek a halált.... Május 14.-én átkerültünk a Transzplantációs és Sebészeti Klinikára. Itt másnap - hála a vállalkozó szellemű ovosoknak- Magyarországon eddig a legfiatalabb gyerekként átestünk egy 14 órás májtranszplantációs műtéten. Életünk leghosszabb 14 órája volt. Nagyon kicsi esélyünk volt a túlélésre,de csak ez az egy esélyünk maradt... 12 órán keresztül nem tudtunk semmit a Lauráról. Végül közölték:jól sikerült a műtét. A műtét utáni napokban rohamos javulásnak indult kislányunk állapota. Majd a műtét utáni 8-9. napon kilöködési reakció lépett fel meg sepsist (vérmérgezést) kapott és több kisebb műtéten estünk át. Mivel jól tudták fogni az antibiotikumokkal a fertőzést,átkerültünk június 7.-én az 1.sz Gyerek Klinikára. Ahogy teltek a napok csak nem jött a várt nagymértékü gyógyulás.... Ha egy picit javult kicsikénk állapota,akkor másnap a dupláját romlott vissza. Később a fertőzés "elszabadult" Angyalkánk kicsi testében,már minden pici szervét megtámadta. Így 10 műtét,3 tüdőgyulladás és 71 napi gépilélegeztetés után 2010. 07.03.-án 00:10 perckor megszűnt dobogni pici szíve és örökre itt hagyott bennünket.... Nem is lehet szavakba önteni,hogy miken mentünk keresztül és,hogy mekkora élni akarás és kitartás volt drága kicsi Lauránkban. Azt mondták az orvosok,hogy olyanokat túlélt amibe 3 felnőtt belehalt volna.Ép ésszel felfoghatatlan,hogy egy túlfejlett (8,5 hónaposan 10,5 kg és 76cm),egészséges (legalábbis annak hitt) gyönyörű kislány 5 hányás után májtranszplantáción essen át. Amiken keresztül mentünk soha nem fogjuk tudni feldolgozni!!! Talán annyival "könnyebb" a helyzetünk,hogy nem tudunk senkit sem hibáztatni. Az orvosok a legmesszebbmenőkig megtettek mindent Lauránk gyógyulása érdekében,de az ismeretlen betegséggel ők sem tudtak mit kezdeni.... Sajnos végül a betegség győzött kicsi Angyalkánk felett. Talán Ő (is) túl jó volt erre a világra.... Mérhetelen fájdalom amit érzünk elvesztése miatt. Borzasztóan hiányzol mindenkinek kicsi Laura!!! Kérlek vigyázz ránk odafentről és tudd,hogy mi mindig és örökké szeretni fogunk és TE mindig a mi kicsi Macikánk maradsz!!!


Köszönjük szépen minden kedves ismerősnek és ismeretlennek,aki gyertyát gyújtott drága imádott kislányunk emlékére.