Ezt a 33x különleges gyertyát Kiss Mariann Sonáj nővére! gyújtotta 2010. 03. 04. napján
Zolikáért
Oka: Szeretettel gondolok rád Drága Zolika!Legyen áldott a nyughelyed!.
Szerettem valakit tiszta szívvel, De Ő elment s itt hagyot engem, Sokat sírok szenvedek érte, Úgy hiányzik szívemnek Ő, mert szerettem. Már az emlékek, elengedni sosem fognak. De én sem erőlködöm , hogy elhadjam. Tengernyi könnycsepp hull a szememből, Mert én az életemnél is jobban tudtam szeretni Őt. A fájdalom és a halál kegyetlen emléke. Ó, ha most látnád meg gyötört szívemet, Bolyongok az éjszakában, a kiutat keresem, Nem vagy itt velem, hogy meg hallgasd szívemet.
Hiányoztok Drága Lelkek Kik már a mennyben vagytok, Ti sem gondoltátok, hogy magatok után Ilyen nagy űrt hagytok. Fájó szívvel gondolunk mi Minden nap Tirátok, S nem tudhatjuk odafentről Ebből Ti mit láttok. Nem búcsúzunk, hisz szívünkben Megmarad a helyetek, S reméljük hogy egyszer majd Találkozunk Veletek!
Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat. De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát. Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem a hiányodat. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül… váratlanul.
Anya indulnom kell, csak fáj, hogy könnyezel Ugye érzed azt, hogy a szívemben maradsz Anya indulnom kell, tudod, vár egy másik hely Mit is mondhatnék, itt a szó már nem elég Anya indulnom kell, ide nem kísérhetsz el Ott már várnak rég Ne sírj, kérlek, ne sírj! Örökké Veled, Veletek leszek!
Zolika
(Nagy Zoltán)
Született:
1981 Január 11. Újfehértó,
Meghalt: 2008 Január 12. Újfehértó
Kedves, mosolygós, mindig vidám, barátcentrikus.
Egy tragikus autóbaleset miatt nem lehet már köztünk...
Emlékoldal: http://nagyzoltan.co.cc/
Tudom én, azt hiszed, egy angyal nem magányos,
De én otthagytam lent egy szerető családot.
Látom innen fentről síró édesanyámat,
ölelve vigasztalja édesapámat"
"Mindenütt ott vagy, ahol valaha
tudtalak, láttalak, szerettelek...
.................................
De mindig feljajdul a halk sikoly:
e sok Mindenütt mindenütt Sehol!"
/Szabó Lőrinc/
|
 |