Ezt a 31x különleges gyertyát Kiss Mariann Sonáj nővére! gyújtotta 2010. 03. 16. napján
Zolikáért
Oka: Szeretettel gondolok rád Drága Zolika!.
Csillag volt mert szívből szeretett, S mi úgy szerettük, ahogy csak lehetett. Elment tőlünk, mint a lenyugvó nap, De szívünkben él és örökké ott marad! Szívünkben Élsz, és örökre ott is maradsz, mert te voltál aki az életünket bearanyozta! Reggel mikor felébredek keresem az álmom, de bármerre is nézek, sehol nem találom. Szemembe könny szökik, fáj a valóság, nem foglak már látni többé, tudom, ez az igazság.
Veled álmodtam újra az éjjel s karoddal a múltam nyúlt felém, hozzád simulva, a szívedhez bújtam, te nem láthattad, de sírtam én, mert hiányzol nekem gyermekem. Karjaidban újra vigaszt leltem, mint anyjánál a kisgyerek, és csak némán, hozzád bújva, nyeltem, nyeltem a könnyeket, mert hiányzol nagyon gyermekem.”
Csitítom magam, hogy ne sírjak, hogy semmi szomorút ne írjak: maradjon meg a néma bánat, ott bent a szívben, önmagának! Kinek beszéljek, tán a szélnek? vagy fönt a ködös szürke égnek, esőnek, hónak, zivatarnak, panaszkodjam hideg falaknak? Kedveseimtől elszakítva, így maradtam, így kifosztva, kinek zokogjam, tán a szélnek!? szívemben felsír a bánat, de csak befelé önmagának!
Nem tudom a napot neked adni, sugarával meleget árasztani, de elküldöm neked szívem melegét, áldásként küldöm, legyen a tiéd, nem tudom a napot adni neked, de adom a szeretetemet, ha fontos neked, kezedbe veheted, ha megérint, magaddal viheted!
Zolika
(Nagy Zoltán)
Született:
1981 Január 11. Újfehértó,
Meghalt: 2008 Január 12. Újfehértó
Kedves, mosolygós, mindig vidám, barátcentrikus.
Egy tragikus autóbaleset miatt nem lehet már köztünk...
Emlékoldal: http://nagyzoltan.co.cc/
Itt a videó linkje: http://www.youtube.com/watch?v=grvZN-ySpLg
Tudom én, azt hiszed, egy angyal nem magányos,
De én otthagytam lent egy szerető családot.
Látom innen fentről síró édesanyámat,
ölelve vigasztalja édesapámat"
"Mindenütt ott vagy, ahol valaha
tudtalak, láttalak, szerettelek...
.................................
De mindig feljajdul a halk sikoly:
e sok Mindenütt mindenütt Sehol!"
/Szabó Lőrinc/
|
 |