Ezt a 49x különleges gyertyát szerető édesanyád gyújtotta 2010. 03. 16. napján
Atiért
Oka: Drága,egyetlen kisfiamnak,soha nem múló szeretettel.
"Nincs még egy olyan ember kinek mondhatnám, hogy fiam.
Hiányzik szava, hiányzik kedves mosolya,
Hiányzik barna szeme, s barna haja,
De leginkább ő maga,
Mert ő volt a világ legjobb kisfia."
imikimi - sharing creativity
"Egy utolsót lobbant a gyertya még,
majd végleg elveszítette a fényt,
mit annyira óvott két kezem,
mit még annyira akart látni szemem.
Gyertyám fénye egykor oly gyönyörűen égett,
biztos megtetszett odafönt az égnek
Elkérte hát tőlem, hiába remegtem érte,
s hullat viaszkönnycseppet, ha felnézek az égre
Egyszer majd újra öleli kezem,
addig csak lentről figyelem
De a mécsest mi szívemben érte ég,
már nem veheti el tőlem az ég."
imikimi - sharing creativity
Egy érzelem,
mely magával ragad.
Mosolygós arcod képe
örökre itt marad.
Álmatlan éjszakák sora
gyorsan elszalad,
S azt érzem napról-napra,
a szívem megszakad.
Ma éjjel álmomban levelet álmodtam
néked.
Különös levél volt, papírja, betűje
fénylett.
Csak írtam, csak írtam, már volt a levél vagy
száz sor,
de bármit akartam, mindig csak azt írtam:
Hiányzol!
Ó, mi mindent írtam, a szívem a papíron
vérzett.
- Mielőtt meghalnék, ugye hogy látlak még
Téged?!
De köztünk a távol, a szörnyű, a kegyetlen
távol,
és írtam és írtam, már több volt a levél, mint
száz sor.
Csak írtam, csak írtam, a levélből hosszú
regény lett,
már pirkadt a hajnal, míg végre a levelem
kész lett,
és olvasni kezdtem, és olvastam, olvastam
százszor,
de nem volt más írva a sok, sok papírra, csak:
Hiányzol!
Ó, Hiányzol ó hiányzol! Így sikoltott benne a
lelkem,
csak ezt tudtam írni, a tollamat bármint
vezettem,
és szememből akkor, jaj, hullani kezdett a
zápor,
a levélre hullott, és mind elmosódott a
a száz sor...
Csupán egy szó fénylett, de Te az egészet
megérted, megérted,
HIÁNYZOL!!!!!!!!!
imikimi - Customize Your World!
Fényképed mellett ülve...
Rád emlékezem...
A fájdalom a szót belőlem teljesen kiűzte...
S most csak könnyezem... könnyezem...
Összetört, érzékeny szívem...
Szemem a könnyektől ázik...
Nincs erőm arra hogy elhiggyem...
Lelked már máshol virágzik...
A mécses fényében...
Csendben rád várok... csak várok...
Emléked tovább él én bennem...
s mindent mi te voltál a szívembe zárok
imikimi - sharing creativity
Elengedni olyan nehéz Téged,
Mégis tudom,Te ezt kéred.
Szabadon szárnyalhat boldog lelked,
Én viszont a magánytól nagyon-nagyon félek!
S mégis hagyom,hogy boldog légy a mennyben,
Hagynom kell,s elengednem,így lesz szabad lelkem s lelked.
Te csak repülj minden kékségen,csillagokon át,
S várj engem,ha majd időm lejárt.
Igérni?Mit is tudnék Neked?
Csak annyit,hogy örökkön-örökké szeretlek!
Ha az égen lemegy a nap,
Te akkor is mindig az eszembe vagy.
Te vagy reménységem csillaga,
És e csillag nélkül sötét az éjszaka.
Ati
(Nagy Attila)
Született:
1971.08.09.Hódmezővásárhely,
Meghalt: 2008.10.11.
Szerette a természetet, barátokat, és a horgászatot,tünetmentes fertözött kullancs okozta agyhártya gyulladás 9 nap alatt elvette tőlünk.
|
 |