Ezt a 36x különleges gyertyát Anyu gyújtotta 2010. 03. 20. napján
Nadriért
Oka: Le nem venném a szemem Róla.
Mert messze vagy, mert messze vagy,
Olthatatlan a szomjúságom,
Hangodat hogyha hallanám,
nem lenne több szomorúságom!
Hogyha látnám szép arcodat,
Le nem venném a szemem róla,
S titkon néznélek éjjel is,
Álmodban, amikor nem tudsz róla!
Árnyékvilágban jársz most egyedül,
lépteid alatt nem zizzen levél, se
fűszál meg nem hajlik, s én
követlek a túlsó partig, ahonnan
még visszaintesz nekem, de
ezt csak én látom, más senki sem.
Lábad nyomát lassan és könyörtelenül befújja hóval a
hideg tél, az éj sötétje eltakar,
s csak én tudom, hogy itt voltál,
s elköszöntél...
Világ voltál szívemben,
csillaggal teli égbolt,
kitöltötted lelkemet,
s mosolygott a vén Hold.
Te voltál a mindenem,
a szemem csillogása,
de elmentél, elhagytál,
most könnyes ragyogása.
Csillagtalan éjszakák
a nappalok is nékem,
emlékek közt vergődöm,
csak ennyi lett a részem.
Felemelem fejem,
úgy próbálok járni,
hazudok a szívnek,
hogy ne tudjon fájni.
Csitítom magam, hogy ne sírjak,
hogy semmi szomorút ne írjak:
maradjon meg a néma bánat,
ott bent a szívben, önmagának!
Kinek beszéljek, tán a szélnek?
vagy fönt a ködös szürke égnek,
esőnek, hónak, zivatarnak,
panaszkodjam hideg falaknak?
Kedveseimtől elszakítva,
így maradtam, így kifosztva,
kinek zokogjam, tán a szélnek!?
szívemben felsír a bánat,
de csak befelé önmagának!
"Annyira kínoz, annyira fáj,
Hogy nem láthatlak már.
Nem foghatom meg kezed,
Nem simogathatom meg fejed,
Nem ölelhetlek már.
Annyira kínoz, annyira fáj!
Nem hallom hangodat,
Nem hallom léptedet,
Akárhogy fülelek.
Nézem fényképedet,
Drága mosolyodat,
Könny áztatja arcomat,
S így sem látlak már,
Mert szememet elfedi a homály,
S hangokat sem hallok,
Mert hangos zokogásom
Megtöri a csendet.
Már csak egyre vágyom:
Hogy ott lehessek Veled,
Hogy átöleljelek, és elmondjam
Neked mennyire, mennyire Szeretlek!"
Nadri
(Nádasi Adrienn)
Született:
1990. szeptember 10.,
Meghalt: 2009. június 28. XVIII.ker. Nagykőrösi út
Angyalok vagyunk az ördög képében,
Majd újjá születünk a föld méhében,
A félelmet a bátorság kapujába kísérem,
Ha beléptek, ígérem ezeregy éj kitárul,
A végtelen elétek.
Megindulnak lassan a völgyek a hegyek,
Annyi rossz van még mit jóvá tehetek,
És mehetek előre, de mivé legyek,
Mikor már mindent elvettek,
Én maradok veletek és nevetek.
Minden érzés más, minden ember változik, valami örök és valami csak távozik, valami szép, olykor megható a lélek szava, mi felmutatható.
Angyali teremtés volt! IMÁDTUK.....
NAGYON SZERETÜNK NADRI!!! ÖRÖKKÖN ÖRÖKKÉ!!!!!
Tragikus autóbalesetben hunyt el egy halálba száguldó autó utasaként.
9 nappal azután, hogy megkapta az Érettségi Bizonyítványát.
A gyertyák égjenek lelki békéjéért!
Nyugodj békében!!!!!!
Csak a jók mennek el,
ők hagynak el
s mit ők hoztak el,
ők viszik el.
Ez nem tűnik fel
míg együtt vagyunk,
csak a jók ünnepén,
hol az égben vagyunk.
Mért mentél el,
miért hagytál el?
Szerettünk téged
távol vagy közel.
Csak a jók mennek el,
ő teljesít,
és a szívünk úgy fáj,
s a szánk visszahív.
Uram fogadd be őt,
a jók közül volt,
csak értünk élt,
a mindenünk volt!
Köszönöm szépen Adrikámnak gyújtott gyertyákat, és a küldött gyönyörű képeket, idézeteket.
|
 |