 A hagyományos vagy túl régen leégett gyertya nem gyújtható újra.
|
|
A(z) 1935961. gyertyát Kiss Mariann Sonáj nővére! gyújtotta 2010. 03. 23. napján
Zolikáért, de már leégett
A gyertyagyújtás oka: Álmod Legyen Békés Drága Zolika!
És van itt egy fénykép, amelyről most is ugyanúgy mosolyogsz rám, mint azelőtt ... Vagy mégsem? Néma a mosolyod is, hiába kergetőznek játékos árnyak az arcodon. Nem szólsz már, csak mosolyogsz némán rám. Soha többé nem szólsz már semmit… Lélegzetemet visszafojtva nézem a fényképet, lesem az arcod, a szemed, a szád… Belesajdul a szívem az érzésbe, annyira fáj, hogy már mindig csak egy képről mosolyogsz rám. Halkan beszélek hozzád, aztán egyre hangosabban kérdezek, de nem jön a válasz,- hát válaszolok is, mit tehetnék mást? Válaszolok helyetted is, magamnak, felidézve hangodat, szavaidat. „…én is szeretlek Édesanyám… Itt vagyok bent a szívedben… Mindig veled maradok és vigyázok Rád… Légy nagyon erős, segítek neked mindig, mindenben, ahogy ígértem…”
Kevés a napsugár melege, a folyamok dúló ereje, az esthajnal tünde fénye, az élők minden reménye, hogy elmondjam... Elég a hallgatás csendje, az érzékek kusza rendje, a pillantás láz-melege, a vágyódás néma könnye, hogy elmondjam... Szótlanul ajkaimon nyugvó, szavak nélküli vallomásom, szép szívedbe tán beenged. Mert egyebem nincs, hogy elmondjam... Mennyire hiányzól nekünk, Mennyire szeretünk...
Figyelj most rám, eljött a gyász napja imákat a család sírva kéz összetéve mondja de az éjszakában is van szép csak meg kell látnod szeretned kell az egész családod elment ő akit te szívből szerettél ha kellett érte a világon mindent megtettél figyeltél rá és ez jó szívre utal figyelmességed még szép jövőt sugall összekavart szavak és összegörcsölt mondatok fájdalom képében én csak ennyit mondhatok legyél erős mindig hisz ő ott lesz veled ha baj lesz melletted áll és fogja a kezed segít majd fentről és erőt ad a tudat hogy soha ne feledd azt a szép múltat .
Nézz ki most a sötét éjben, ott az ég varázsa, hol millió égi lámpás, álmaid vigyázza. Lassan sétál a Hold, beragyog mindent, ezüst fényével, hogy Rád álmot hintsen. Legyen békés az álmod, mint a csillagok világa, Ezt kívánom Neked az örök éjszakára!
Világ voltál szívemben, csillaggal teli égbolt, kitöltötted lelkemet, s mosolygott a vén Hold. Te voltál a mindenem, a szemem csillogása, de elmentél, elhagytál, most könnyes ragyogása. Csillagtalan éjszakák a nappalok is nékem, emlékek közt vergődöm, csak ennyi lett a részem. Felemelem fejem, úgy próbálok járni, hazudok a szívnek, hogy ne tudjon fájni.
Minden egyes nap ugyan azt az utcát járom. Még a múltat egyszer majd le nem zárom. Sötét ég alatt erős fény fakad, Megvakít talán, majd a mélybe elragad. Akkor érzem majd, hogy tényleg messze vagy. Nem segítesz fel s a múlt a porban hagy. Égő vágy fogant, de nem tudom hogyan, Hiányzol nagyon, mert túl messze vagy! Melléd bújnék én, de tudom nem lehet, Bármit érzek most, összetörnék bármennyi szívet. Csak, hogy saját szenvedésem enyhítve legyen, Mert te összetörtél már ezernyi helyen. De mégis, veled az élet annyira más volt. Melletted, mint nappal a nap, úgy éjjel, olyan volt a hold. Kitörölted sokszor könnyes szememből a port, S nem hittem, hogy egyszer elmész; a múlt már csak ilyen volt. Túl messze vagy tőlem, túl korán mentél el. Itt hagytál magamba egyedül bezárva, hogy ezt egyedül fogjam fel. Most érzem azt, hogy nélküled e porszem életem, Nem sokat ér már, hiszen nélküled túl nagy a végtelen nekem. Csak mondd, hogy miért könnyes a szemem? Miért mutat mindig az ég felé kezem? Ha választ kapok megértem, de fáj, Ha szemembe nem ment semmi por, de mégis könnyben áll. Érzem most, hogy tényleg messze vagy. Nem segítesz fel s a múlt a porban hagy. Égő vágy fogant, de nem tudom hogyan, Hiányzol nagyon, mert túl messze vagy! Túl messze vagy tőlem, túl korán mentél el. Itt hagytál magamba egyedül bezárva, hogy ezt egyedül fogjam fel. Most érzem azt, hogy nélküled e porszem életem, Nem sokat ér már, hiszen nélküled túl nagy a végtelen nekem.
Zolika
(Nagy Zoltán)
Született:
1981. 1. 11., Újfehértó,
Meghalt: 2008. 1. 12., Újfehértó
Kedves, mosolygós, mindig vidám, barát centrikus.
Egy tragikus autóbaleset miatt nem lehet már köztünk.
Emlék videó: http://www.youtube.com/watch?v=VfYS-YCulBo
Tudom én, azt hiszed, egy angyal nem magányos,
De én otthagytam lent egy szeret? családot.
Látom innen fentr?l síró édesanyámat,
ölelve vigasztalja édesapámat"
"Mindenütt ott vagy, ahol valaha
tudtalak, láttalak, szerettelek...
.................................
De mindig feljajdul a halk sikoly:
e sok Mindenütt mindenütt Sehol!"
/Szabó L?rinc/
|
 |