Ezt a(z) 140x különleges gyertyát Nyunyu és Apa gyújtotta 2012. 02. 04. napján
Jeep85, Gabcsika 1985.11.02.-2009.03.06.ért
A gyertyagyújtás oka: A Legdrágább gyermek voltál édes Gabcsikám.És őrőkre az is maradsz
"A csillagok hívták őt maguk közé,
Nincsen olyan dolog, amely feledtetné.
Drága kincsünként őrizzük emlékét,
Rávéssük szívünkre az ő arcképét.
Áldásért könyörgünk fiatal szellemének,
S egy másik életében együtt leszünk végleg! "
"Meggyújtunk értük egy mécsest,
és mondunk egy imát,
szemünkből akkor könny csordul,
s kérdjük: "miért ilyen a világ ?"
Miért vette el a sors azokat
kiket annyira szerettünk,
miért ilyen kegyetlen a sors,
miért ilyen mivelünk ?"
Juhász Gyula
Consolatio
Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.
Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.
Szemünkben tükrözik tekintetük még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként.
"Ha emlegettek: köztetek leszek.
Ha imádkoztok: veletek vagyok.
Ha rám gondoltok, mosolyogjatok.
Emlékem így áldás lesz rajtatok. "
"Nőnek az árnyak s ahogy
fogynak az esték,
úgy fáj egyre jobban,
hogy minden csak emlék.
A Te szíved nem fáj,
de a miénk vérzik,
mert a fájdalmat
csak az élők érzik. "
"Megcsillan egy könnycsepp,
Fájdalomtól égő szemembe,
Nincs, és nem is lesz olyan nap,
Hogy ne jutnál eszembe! "
Mint apró kis virág
Úgy nyíltál ki szívemben,
Szeretettel tápláltalak méhemben.
Minden apró mozdulatod kísértem,
A végtelenbe üzentem:
Drága gyermekem!
Megérkeztél s csillagként ragyogsz
Szemed az égre festi a Napot.
A világot jelented nekem
Drága gyermekem!
"Fénylő gyertyák fényes csillagok,
egy életet elhívtatok.
Nem gondolva a világon másra,
nem gondoltatok a másik fájdalmára. "
"Valaki elment, akit szerettem.
Valaki volt a mindenem.
Búcsú nélkül itthagyott.
Utána csak üresség maradott.
Láttam őt nevetni, boldogan.
Hallottam a legyszebb szavakat,
Amiket ember csak mondhatott,
De elment, s a szívem megfagyott.
Valaki meghalt, akit szerettem.
Valaki magával vitte mindenem."
"A titokzatos égben vagy talán,
Mi némán felnézünk, s a szívünk fáj.
Sírunk, pedig Te most fenn az égben,
Már rég pihensz angyalok ölében.
Nekünk most mennünk kell tovább,
De a szívünkben vagy, s gondolunk Rád!
Te is néha nézz le ránk,
S beszélgetünk az álmok postásán át."
Szeretnék egy szellő,
vagy egy könnycsepp lenni,
meghalni lassan,
csendben megpihenni.
Szeretnék eső lenni,
mely sírodat mossa,
sírodon örökre nyíló,
gyászoló fekete rózsa.
Szeretnék föld lenni most,
mi téged melegen átölel,
életet adni,
s teérted meghalni ha kell.
Gyertya lenni,
mely lelked mécseseként ragyog,
hiányod betölti a szívem,
és csendben megfulladok.
Szeretnék tenger lenni,
mely a partot mossa,
s ha hiányod rám tör,
bőszen morajlana.
Szeretnék vulkán lenni,
csendben füstölögni,
s ha hiányod rám tör,
világot rombolni.
Szeretnék mindent,
amit már nem lehet nélküled,
megtennék bármit,
hogy újra velem lehess.
"Felnézek,és kinyitom az eget
Még egy percre,hogy elmondjam neked
Hogy megnyugtassalak,itt vagy velem,
A lelkembe zárva,s most is örizlek,védelek
Mig felettem is elmulnak a hütlen évek.
S mielött bezárulna az ég,
Még egy szót felkiáltanék
Mit oly sokszor mondtam már neked
SZERETLEK"
Emlékezz
Az élet elég rövid, mégsem gondolkodunk rajta,
Hogy ki az akit szeretünk, kinek segítsünk a bajban,
Ki az ki megérdemli, hogy imádkozzunk érte,
És ki az aki akár, egy mosollyal is beérte.
De az élet hamar elszáll, az emlékekkel együtt,
Az egyik nap még öleljük, másnap már temetjük,
Csak foltok maradnak, az érintések és képek,
De még homályosan is jól lesnek a gyönyörű emlékek.
Vajon kik lesznek azok, akik majd emlékeznek rám,
Akik könnycseppet ejtenek, a sírkövem szaván,
Akik nem felednek majd, mert én olyan ember voltam,
Akit szerettek míg éltem, és szeretnek majd holtan.
Pedig nem csináltam semmit, egyszerűen éltem,
Ugyanúgy mint más, mindig csak reméltem,
Reméltem, hogy egyszer emlékem megmarad,
Lehet hogy én elmentem, de az élet tovább halad..
Jeep85, Gabcsika 1985.11.02.-2009.03.06.
(Tölli Gábor )
Született:
1985. 11. 2., Debrecen,
Meghalt: Debrecen, 2009. március 06. 19.30
imikimi - sharing creativity
A legdrágább gyermek volt a világon.Értelme az életünknek.
Tele tervekkel és a mostoha sors, az orvostudomány tehetetlensége miatt fiatalon elment közülünk.
Soha nem feledünk,nélküled sivár ,értelmetlen az életem.
Fájdalmam leírhatatlan, nincs rá szó.Imádlak drága kincsem. Nem feledlek míg élek.Harcoltam ,harcoltál,küzdöttünk.
Sokat szenvedtél és némán tűrtél.Soha nem fogadom el a halál fogalmát,Te állandóan velem leszel míg én élek.
Imádlak
imikimi - sharing creativity
http://www.sportmotor.hu/motoros_videok/speed/tolli-gabor-43472
http://www.youtube.com/watch?v=D_B5MFPftNw
http://videa.hu/videok/zene/tolli-gabor-emlekere-emlek-qF5OgMmIoUrupQCs
imikimi - sharing creativity
Nincs oly nap, hogy ne gondolnék rád.
Látlak az égben, amely kéken borul rám.
Látlak a zöldben, bokrok, fák között,
Napfényes esőben szivárvány fölött.
Látlak az utcán emberek forgatagában,
Hallom lépteid vágyaim sikátorában.
Érzem illatod rózsákba oltva,
Törlöm könnyeim, sírodra borulva.
Oly kedves voltál szívünknek,
De egy nap elhívtak a fények.
Megmaradt a keserü bánat s a fájdalom,
S keserves könnycsepp csordul le arcomon.
Az emléked szívünkben él míg élünk,
Az emléked szívünkben él, el nem feledünk.
Tovább élsz, itt legbelül a szívünkben,
S ez elkísér egész életünkben.
De mért ilyen keserves az élet,
Miért kellett pont neked elmenned?
Szívünk gyászol s meghasad a fájdalomtól,
Nem tudunk szabadulni a fájó bánattól."
imikimi - sharing creativity
Nem szünő fájdalom tombol az én szívemben,
Mert elhagyott engem , akit én igazán szerettem,
Nincs már velem senki, ki fogná az én kezem,
Nincs már velem senki, ki mondaná, szeretlek.
imikimi
Emlékoldal: http://nagymonika.atw.hu
|
 |