 A hagyományos vagy túl régen leégett gyertya nem gyújtható újra.
|
|
A(z) 2139184. gyertyát Kati,Imi,Tibcsi,Imrus és Patrícia gyújtotta 2011. 09. 07. napján
Farkas Istvánért, de már leégett
A gyertyagyújtás oka: Drága unokaöcsémnek soha nem múló szeretettel
Szívemben mindig ott élsz,
lelkemnek már része vagy.
Nem számít most a távolság,
Magad vagy bennem a gondolat.
Virág és gyertya kezemben,
bennem csak halk sóhajok,
egy-egy gyertyát gyújtok,
lángjába én is beleolvadok.
Melegség járja át a szívem,
érzem szinte közelségedet.
Lassan becsukom szemem,
oly jó hinni, itt vagy velem!
Sírodra teszem a virágot,
a szél zúgását hallgatom,
nyugodjon békében lelked,
örökké hiányozni fogsz!
imikimi - sharing creativity
Halvány betűk egy sírkövön
Köröttem ezernyi márványtábla,
elhamvadt szívek balladája.
Az Utolsó Úton lépkedek:
élő, a holtak porai felett.
S e kövek, a százéves tölgyek,
a borostyán oly ismerősek,
az őszi alkony, a fájó emlék,
ugyanolyan csak, mint rég.
Egy sír mellett némán megállok.
Rajta fagytól bágyadt virágok,
s az Ő neve áll a márványtáblán;
és én, mintha először látnám
ismét elborzadok tőle,
hiába halvány már minden betűje.
Feltör az emlékek vulkánja,
elönti szívem a fájdalom-láva,
idő, feledés hiába zárta
újra és újra magába.
S látom magam azon a napon,
látom Őt a ravatalon,
érzem a könnyek forróságát,
hallom a gyász-szél susogását.
És eszembe jut, mennyiszer álltam itt,
jöttem, ha célom nem is erre vitt,
mennyi könnyem szivárgott a földbe,
mennyiszer borultam e hideg kőre!
És vádoltam embert, és vádoltam Istent,
vádoltam magam, s a múltamból mindent;
hol dühöngtem, hol elnémultam,
s elballagtam könnytől kábultan.
S mikor az idő új tavaszt hozott,
emlékszem, szívem megnyugodott.
Csak arra gondoltam kiszáradt szemmel,
hogy mi lett volna, ha még egyszer
indulása előtt pár búcsúszóra,
utoljára találkoztunk volna.
De tőlem a halál ezt megtagadta.
S Őt szó nélkül elragadta,
hogy örökkön fájjon, bennem égjen
valami, amivel elkéstem.
imikimi - sharing creativity
„Hol van az a csillag, amely hozzád vezet?
Hol van az a madár, mely énekli a neved?
Hol van az a szellő, mely összekócol téged?
Hol van az az utca, amely őrzi a lépted?
Hol van az az éj, mely ringatja az álmod?
Hol van az út vége, ahol majd meg kell állnom?
Merre induljak, ha majd mennem kell?
Hol lesz a végcél, ahová érkeznem kell?
Ott ahol testben nem,
de LÉLEKBEN LÉTEZEL!”
imikimi - sharing creativity
A túlvilági réteken álmodj szépeket!
Álmodd,hogy fogjuk a két kezed
és miénk lesz a végtelen!
Mi is álmodjuk,hogy felhők felett lépkedel,
csillagok fényénél alszol el,
angyalok éneke ébreszt fel.
Olyankor szemünkből könny pereg,
mit megállítani nem lehet.
imikimi - sharing creativity
"Szíved már angyalszívként dobban ,
S lelkedért minden nap egy gyertya lángja lobban .
Hiányzol , fájdalmam nem enyhül már soha ,
De szeretetemet nem koptatja el az idő zord foga."
imikimi - sharing creativity
“Ma is sírnak az Angyalok velünk,
Hisz elment tőlünk, kit nagyon szerettünk.
Némán könnyeznek az elsárgult levelek,
Hangtalan ejtem ki drága nevedet.
Szívem sajog, fáj, utánad kiált!
Ne menj még kérlek! Szükségem van Rád!
Nem vehet csak úgy el Tőlem a rút halál!
Hisz érted éltem én, maradj még tovább!
Sírnak az Angyalok, én is sírok velük,
Tudom, hogy menned kell, lelked már velük.
Megjelent az égen egy láthatatlan sugár,
Érzem, hogy nem félsz, mosolyogsz már.
Egy napon várni fogsz, s újra velem leszel,
Te leszel majd az, ki engem felemel.
Már nem sírok, látod? Elengedlek hát!
Mert tudom, hogy ott fennt egy szebb világ vár?!
Sok-sok szeretettel gondolok most Rád,
Ha sírnak az angyalok, tudom, hogy vársz.
Mikor kisüt a nap, látom, hogy mosolyogsz,
Reggeli szellővel könnyemet szárítod.
Visszaadom tested, pihenj kedves hát,
Álmodd azt a csendben, hogy szép volt ez a világ!
Érzem, hogy itt vagy, még most is velem,
Bennem élsz tovább, míg dobog a szívem.”
imikimi - sharing creativity
Fájdalom költözött örökre szívünkbe,
Nem múlik el Soha, itt marad örökre.
Itt hagytál mindent amiért küzdöttél,
Elváltál azoktól akiket szerettél.
Nincs erre gyógyir, a bánat itt van velünk,
El nem múló fájdalommal örökké szeretünk.
imikimi - sharing creativity
Könnyektől ázott szemmel Neked suttogom,
Hogy eljut-e Hozzád, azt nem tudom.
Hitem már nincs, ezért csak remélem,
Hogy egyszer majd találkozom Véled.
Hiányod iszonyatos teherként nehezedik rám,
Elveszett Veled ez az egész világ ...
imikimi - sharing creativity
Farkas István
((Pisti))
Született:
1981. 2. 2., Budapest,
Meghalt: 2003. 9. 9., Százhalombatta
imikimi - sharing creativity
"A temető kapuja szélesre van tárva,
Útjait naponta sok-sok ember járja.
Van aki virágot,mécsest visz kezében,
olyan is ki bánatot visz szomorú szívében.
Sok éve már,hogy ezt az utat járjuk,
Megnyugvást lelkünkben még most sem találtunk.
Sírod előtt állunk,talán Te is látod,
Körülötted van ma is szerető családod.
Eljöttünk újra tisztelni Téged,
Szívünkben hordjuk örök emléked.
Te voltál nekünk a biztató remény,
Nehéz napjainkba is az utat mutató fény.
Múlik az idő,de a fájdalom nem csitul,
Szemünkből a könny naponta kicsordul.
Tudjuk,hogy csodára hiába várunk,
Nyugodjál békében,szívünkből kívánjuk."
imikimi - sharing creativity
Különleges fiatalember volt
akit mindenki szeretet.
Tele volt tervekkel,álmokkal.
4 évig harcolt a rákkal
ami aztán mégis legyőzte Őt.
Emléked él és élni fog,
amíg az én szívem dobbog..
Nagyon hiányzol Pistink!
imikimi - sharing creativity
Köszönet minden meggyújtott gyertyáért...
|
 |