Ezt a 36x különleges gyertyát ARNI, KARESZ szerető édesanyja Éva gyújtotta 2010. 03. 15. napján
Jeep85ért
Oka: Drága Gabika szeretettel de fájó szívvel gondolok Rád, és Téged olyan nagyon szerető édes szüleidre.
Ne fájjon semmi,légy nagyon boldog,
Hisz minden gyertya fénye,csak Te érted lobog.
Kihunynak a fények,elmúlnak az évek,
Mi velem marad:a régi emlékek.
Mért kellett Neked oly sokat szenvedni?
Mért nem tudtalak Téged megmenteni?
Azt hittem megtud tartani szeretetem,
De elmentél ,és semmim nem maradt nekem.
imikimi - sharing creativity
"Egy hosszú pillanat alatt utaztál Égi országba,
Szeretteidnek hatalmas fájdalmat hátrahagyva.
Senki nem kérdezte Tőled, akarsz-e menni,
Senki nem kérdezte Tőled, akarsz-e maradni.
A Sors döntött helyetted ,drága Gabika.
Szeretteid szíve majd megszakad azóta.
Remélem, az Égi ország angyalai,
Boldoggá teszik égi napjaid.
Remélem, látod a szeretteid fájó könnyeit,
És Angyalkaként letörlöd a bánat jeleit.
Csókot lehelsz drága Édesanyád homlokára,
Álmaiban ott vagy szerető ölelésére várva.
Hiszen szeretete él és örökre veled van,
Ugye tudod ezt ott fenn, drága Gabika?
Nagyon szeresd tovább Őt onnan fentről,
S mindenkit, ki tovább szeret a Földről.
Égi országban álmod békés, boldog legyen,
De ha ébredezel, nézz le reánk idelenn.
Emléked mindig él a szerető szívekben,
Amíg Ők élnek, Te is élsz "idelenn"
"Kit szeretünk mért hagy itt?
Istenem mért megy el?
Hisz Ő is csak tebenned hit!!!
Mond akkor mért vetted el?"
Az én fiam elment, akit szerettem.
Az én fiam volt a mindenem.
Búcsú nélkül itthagyott.
Utána csak üresség maradott.
Láttam Őt nevetni boldogan.
Hallottam a legszebb szavakat,
amiket ember csak mondhatott,
De elment, s a szívem megfagyott.
Az én fiam meghalt, akit szerettem.
Az én fiam magával vitte mindenem.
Drága Gabika nagyon sokat gondolunk
Rád nagyon fájó, hogy ilyen módon kell
emlékeznünk Rád. A gyászunk fájdalmas
és örökké tart,drága egyettlen és
imádott gyermekeink elvesztése
miatt.Üres az életünk nélkületek és
csak az emlékeiteknek élünk amíg élünk!
Édesanya egy kedves házban,
Álmodik gyermeke szobájában.
Látja a fényképet, s vele együtt a szép emléket
A szekrényből kivesz egy vasalt ruhát,
S várja haza egyetlen Fiát,
Nem érti hol késik ennyi ideig, már a nap is el telik!
Kinéz a kis ablakon, de az autó sincs még sehol,
Nyúlna a telefon után, de az a szám nem felel már!
Egy Angyal kelti mosolyogva, ne aggódj kedves édesanya,
A Te fiad nem tér vissza, elindult egy hosszú útra!
Ha a Te időd is egyszer lejár, fog várni a bejáratnál.
Az Angyal édesanyját sírni látja, de Ő tova száll a Mennyországba....
Jeep85
(Tölli Gábor)
Született:
Debrecen, 1985. november 02.,
Meghalt: Debrecen, 2009. március 06. 19.30
imikimi - sharing creativity
A legdrágább gyermek volt a világon.Értelme az életünknek.
Tele tervekkel és a mostoha sors, az orvostudomány tehetetlensége miatt fiatalon elment közülünk.
Soha nem feledünk,nélküled sivár ,értelmetlen az életem.
Fájdalmam leírhatatlan, nincs rá szó.Imádlak drága kincsem. Nem feledlek míg élek.Harcoltam ,harcoltál,küzdöttünk.
Sokat szenvedtél és némán tűrtél.Soha nem fogadom el a halál fogalmát,Te állandóan velem leszel míg én élek.
Imádlak
http://www.sportmotor.hu/motoros_videok/speed/tolli-gabor-43472
http://www.youtube.com/watch?v=D_B5MFPftNw
http://videa.hu/videok/zene/tolli-gabor-emlekere-emlek-qF5OgMmIoUrupQCs
"Nincs oly nap, hogy ne gondolnék rád.
Látlak az égben, amely kéken borul rám.
Látlak a zöldben, bokrok, fák között,
Napfényes esőben szivárvány fölött.
Látlak az utcán emberek forgatagában,
Hallom lépteid vágyaim sikátorában.
Érzem illatod rózsákba oltva,
Törlöm könnyeim, sírodra borulva.
Oly kedves voltál szívünknek,
De egy nap elhívtak a fények.
Megmaradt a keserű bánat s a fájdalom,
S keserves könnycsepp csordul le arcomon.
Az emléked szívünkben él míg élünk,
Az emléked szívünkben él, el nem feledünk.
Tovább élsz, itt legbelül a szívünkben,
S ez elkísér egész életünkben.
De mért ilyen keserves az élet,
Miért kellett pont neked elmenned?
Szívünk gyászol s meghasad a fájdalomtól,
Nem tudunk szabadulni a fájó bánattól."
imikimi - sharing creativity
Nem szűnő fájdalom tombol az én szívemben,
Mert elhagyott engem , akit én igazán szerettem,
Nincs már velem senki, ki fogná az én kezem,
Nincs már velem senki, ki mondaná, szeretlek.
imikimi
|
 |