Ezt a(z) 120x különleges gyertyát Marika gyújtotta 2012. 02. 10. napján
Pityu 1962.09.19 - 2008.08.29.ért
A gyertyagyújtás oka: Meghal a remény és meghal a lélek, egyszer még sajnálni fogod, mi semmivé lett. Ekkor már késő, meghalt a lélek: SzeretIek Téged amíg csak élek...
Leszállt újszülött lelkem e földi síkra,
s Te társammá szegültél a hosszú úton,
szárnyadat óvón kitárva világomra
végig kísérsz előre megírt sorsomon.
Láthatatlanul, némán fogod két kezem
nem vezetsz, csak óvód törékeny lelkemet,
hagyod, hogy hibákkal éljem meg életem
de árgus szemekkel figyeled léptemet.
Eltévedve a világ útvesztőjében
kiút nélkül megfeneklik gyarló létem,
Te gyújtasz szívemnek fényt a vaksötétben
s általad rátalál az útra a lelkem.
Volt idő mikor hitemet megtagadtam
remény teli holnapok a ködbe vesztek,
akkor is hozzád, hozzátok fohászkodtam
"innen messze-messze repítsetek."
Lassan véget érnek a sötét nappalok,
s fény ragyogja be újra a világomat,
boldogságot ígérve hívnak a holnapok,
s hitembe kapaszkodva élem sorsomat.
Vágyom egy napra mikor álmot láthatok
fénylő alakod végre megcsodálhatom,
tündöklő szemed nézve hálát mormolok
köszönöm, hogy velem vagy drága Angyalom!
A lélek fájdalma..
Ha egyszer nem lesz miért élned
s nem lesz már ki féltene téged,
ekkor majd rájössz mindarra
hogy mi is a lélek fájdalma.
Ám ezt rajtad senki észre sem veszi
csak az ki veled ugyanazt szenvedi.
Csak ő látja fájdalmad erejét,
mely tűzként pusztíja lelked mezejét.
S ha úgy érzed: lassan már felőröl
tudd: nem lesz vége, kezdődik előröl!
Mert ez soha meg nem szűnő betegség,
melyet teljesen átvesz a keserűség.
Tudod mi a bánat?
Ülni egy csendes szobában, s várni valakire,
Aki többé már soha nem jöhet…
Szeretni valakit,
Aki nagyon szeretett téged…
Könnyeket tagadni,
Mik szemedben égnek…
Tiszta csillagos égboltra nézve,
Csillagba bújtatott Angyalként Őt keresni…
De földi valójában Őt már soha meg nem lelni.
Te vagy a Nap, mely lenyugszik este,
Te vagy a Hold, az éjszaka teste.
Te vagy a Csillag, mely szemembe ragyog,
Te voltál az Élet. Nélküled én sem vagyok!
Elvitted tőlem a Napot, a Holdat és minden Csillagot.
Többé szivárványt sem láthatok, nem mámorítanak illatok.
Nélkülük én megvagyok, de Nélküled énmeghalok..."
----Angyalt láttam----
Sötét volt már, fény alig látszott fenn az égen,
az ablak elé álltam, s kinéztem.
Szemem az égbolt felé nézett,
szívem pedig boldogságot érzett.
S mit láttam akkor, úgy hiszem más nem látta,
egy angyal leszállt a Földre illetve a párkányra.
Közeledett felém, csak néztem, jobb tenyerem
ott volt a bal kézben.
Egy üzenetet hagyott itt a Földön,
mégpedig hogy egyszer mindenkihez eljön.
Valamint arra kért minket, a másikat meg ne vessük,
amíg lehet, egymást szeressük.
Itt hagytál engem,
e földi létben.
Nem kísér többet,
sosem már fényed.
Mit csináljak a
Világban egyedül?
Nélküled üres,
bennem legbelül
Kinek mondjam el,
ha fáj nekem?
Te vigyáztál rám,
szüntelen.
Mikor meghaltál,
elmentél tőlem.
Bennem is meghalt,
nem lesz többet.
Meghalt a világ
bennem nagyon.
Nagyon lassan talán,
Újra összerakom.
Ha csak egy szót,
szólhatnék neked.
Egyet mondanék:
Szeretlek!
Meghal. És ha Ő nem lesz, én se leszek.
Hogyan lehetnék én, ha ő nincsen...
Mióta elmentél semmi sem számit,
Hisz nem láthatod már a Föld csodáit.
Szeretni mentél a felhőkön át,
s veled repült az egész világ.
Egy lány, virággal a kezében áll a sírnál,
ha belelátnál szívébe, te is vele sírnál.
Ha csak az emlékét őrizzük meg,
máris szebb világ lesz.
Mert nem alszik ki a láng,
mely láng csak ránk vigyáz.
Mélyen legbelül szívünkben,
örökké ottmarad emlékezetünkben.
Emlékezzünk rá egy szál virággal,
hisz az élet telis teli van hibákkal.
Minden nap feltesszük a kérdést,
vele együtt a fájó érzést.
Miért? Miért pont neked kellett menned?
Hisz még itt annyi mindent kellett volna tenned.
Csak kérdezünk, és válaszra várunk,
egy szál virággal a sírja mellé állunk.
Mintha angyalok könnyei hullanának az égből,
így fejezve ki részvétüket tiszta szívből.
És felnézek az égre,
csodálkozva merengek a mesziségbe.
És hirtelen, mintha valaki szólna hozzám,
mondván: szerettem az életet,
de elfogadtam a végzetet.
S ezt már tovább nem bírom,
könnyeimmel a földet itatom.
A földet, mellyel te is eggyé váltál,
s a testedből kibontakozva az égbe szálltál.
S már nem fáj, mert úgy gondolok rád,
kire ott fent egy csodás világ vár.
Egy csodás világ, melyre mi is várunk,
hol álmainkban eggyé válunk.
Lelked egy része velünk marad,
s a kor, az idő velünk csak halad.
De te végigkíséred utunk
életünk során, bármerre is jutunk.
Szerettünk itt a földön,
és most szeretünk ott fent is téged,
szeretünk szívünkben, lelkünkben,
szeretünk, mert te vagy nekünk az egyetlen.
Lásd, szememből könny csordul,
szívemben valami megmozdul.
Hisz már tudom, jobb neked,
az angyalok vigyázzák lelkedet.
S végül fogadd el ezt a különleges világot,
mely könmnyeimtől megázott,
mert ez a virág mindig virágzik,
szívünkben minden nap más színben pompázik.
Ma éjjel álmomban levelet álmodtam
néked.
Különös levél volt, papírja, betűje
fénylett.
Csak írtam, csak írtam, már volt a levél vagy
száz sor,
de bármit akartam, mindig csak azt írtam:
Hiányzol!
Ó, mi mindent írtam, a szívem a papíron
vérzett.
- Mielőtt meghalnék, ugye hogy látlak még
Téged?!
De köztünk a távol, a szörnyű, a kegyetlen
távol,
és írtam és írtam, már több volt a levél, mint
száz sor.
Csak írtam, csak írtam, a levélből hosszú
regény lett,
már pirkadt a hajnal, míg végre a levelem
kész lett,
és olvasni kezdtem, és olvastam, olvastam
százszor,
de nem volt más írva a sok, sok papírra, csak:
Hiányzol!
Ó, Hiányzol ó hiányzol! Így sikoltott benne a
lelkem,
csak ezt tudtam írni, a tollamat bármint
vezettem,
és szememből akkor, jaj, hullani kezdett a
zápor,
a levélre hullott, és mind elmosódott a
a száz sor...
Csupán egy szó fénylett, de Te az egészet
megérted, megérted,
HIÁNYZOL!!!!!!!!!
![Beauty_with_wings_II_by_Dezzan[1].JPG](http://isabo.hu/tunder/kepek/Beauty_with_wings_II_by_Dezzan%5B1%5D.JPG)
"Csendes legyen álmod,
Találj odafönt örök boldogságot.
Kísérje utadat Isten és az ég,
A felhőkön túl találkozunk még!"
Nem haltam meg, itt vagyok Veled!
Itt vagyok a szomszéd szobában, hallom a hangodat,
hallom, hogy hívsz.
Elaludtam csupán, számomra már nem fáj a világ.
Nem haltam meg, csak a semmiben lebegek,
Angyalok szárnyán szállok hozzád,
s füledbe suttogom a nevedet.
Felébredsz, de nem látsz engem,
kétségbeesetten markolod a semmit.
Pedig nem haltam meg!
Létezem a szívedben, a lelkedben, az álmaidban,
az emlékedben..
Az eső esik... mintha az égnek millió sebe volna,
eggyé válnak a fájdalom és öröm könnyei a földre hullva.
Rémítő a csend, a szíven átcikázó száz és száz gondolat,
Valaki elment és utána minden néma maradt.
Megtört egy szív, hisz az élettől oly sok sebet kapott,
csalódva az emberekben lelke örökre megnyugodott.
Az eső elállt... mintha már nekem is mindegy volna,
az emberek bezárkóznak hazug ködbe burkolózva.
Igaz, az idő elszállt, arcéle talán megfakult,
de felejteni nem lehet, hogy egyszer Ő is itt volt...
Morózus fejüket rázzák most a fák,
a szél süvít csillagfényes éjszakákon át...
Fülemben egy dallam hangjai élednek fel...
Nótáskedvű voltál, én sohasem feledlek el...
Hosszú útra ment és csillagok vezetik,
Vezetik útját amíg csak álmodik.
Álmodjon egy öregkort, mely csodás és szép,
Álmodja meg azt, hogy még mindig velünk él.
Súgják meg a csillagok üzenetünk, hogy NAGYON SZERETJÜK,
Mondják meg azt NEKI, hogy SOHA NEM FELEDJÜK!!!
Fényes reggel, a nap is felkelt már,
Égi útján egyre magasabban jár.
Rétek fúszálain harmatcsepp ragyog,
Lépteidet kísérjék ma is az Angyalok.
Nem rég, hogy örök álom zárta le szemed,
könnyek között emlegetjük a Te drága neved.
Elmentél tőlünk egy végtelen útra,
melyről csak visszanézni lehet, visszajönni soha.
Hazafelé nem építettek utat,
de ha mégis lenne irány,
mely otthonod felé mutat, ugye hazajönnél?
Visszahozna a szeretet.
letörölnéd, az Érted hulló fájó könnyeket.
Pityu 1962.09.19 - 2008.08.29.
(Fajka István)
Született:
1962. 9. 19., Cegléd,
Meghalt: 2008. 8. 29., Törtel
Életének 46. évében hunyt el, számunkra a legjobb ember,
a legjobb zenész és a legjobb barát volt,
kit nagyon sokan szerettek és még mindíg szeretnek,
és nem hiszik el, hogy már nincs többé köztünk.
Emléked örökké a szívünkben él tovább.
Van egy lány a földön,
ki nagyon szeret Téged
Még az életét is feláldozná Érted.
De hiába tenné, vissza már nem kaphat,
Hisz Te már a lelked az égieknek adtad.
Összetört a szíve, bánat lett a társa
Helyét a világban többé nem találja.
Simogatja sírod, gyertyákat gyújt Érted
Te pedig őt fentről szomorúan nézed.
Néha felnéz, megkérdezi hiányzik e Neked,
De ő nem hallhatja mi rá a felelet.
Érted fájó szívét nem vigasztalhatod,
Könnyáztatta arcát nem simogathatod.
Ha majd egyszer ő is odakerül hozzád,
Elmondhatod Neki miként szóltál hozzá.
Elmondhatod azt is, mennyire vártad őt,
S Neked mennyire fájt, hogy nem segíthetted őt.
----------------------------------------
Köszönöm mindenkinek a Pityuért gyújtott
gyertyákat.
----------------------------------------
Pityu emlék videói a yutubon találhatóak.
|
 |