A(z) 3055781. gyertyát Akinek örökre hiányzol gyújtotta 2012. 01. 21. napján
Pityu 1962.09.19 - 2008.08.29.ért, de már leégett
A gyertyagyújtás oka: Távol Tőled szomorú az élet, szívem azt dobogja látni szeretnélek. Ezzel a pár sorral azt üzenem Neked, nem élhetek úgy, hogy ne lássalak Téged !.
Igazán szerencsésnek mondhatja magát, aki élete során megtalálja a másik felét, egyszóval az ikerlelkét.
Biztosan érezted már úgy, hogy bizonyos emberekkel egy hullámhosszon vagy. Első látásra ismerősnek tűnnek, mintha már találkoztatok volna. Napokon át tudnátok beszélgetni, egyikőtök elkezdi a mondatot, és a másik befejezi. Ő a rokon lelked, akivel azonos a rezgésminőséged. Ha úgy érzed, a társadban megtaláltad a másik feledet, akkor biztos lehetsz benne, hogy az ikerlelkeddel találkoztál
Mindenkinek van egy ikerlelke, melyről azt mondják, hogy valójában a szellemünk másik oldala, a tükörképünk, akinek a felismeréséhez el kell érnünk valamiféle érettséget. A kettészakadt lélekpár keresi az egyesülés lehetőségét, de ez addig nem valósulhat meg a találkozás, amíg nem sikerül külön-külön harmóniába kerülnie önmagával a két léleknek.
A lélektársak arra szerződnek, hogy akár több életen át segítsék egymást.
A múltba visszanézve valami fáj,
Valakit keresek, aki nincs már.
Még visszavárlak minden este,
Mikor a csillagok kigyúlnak.
Hívlak sokszor, százezerszer,
Míg szavaim sírásba borulnak.
Nélküled szomorú, üres a ház,
Még most sem hiszem el, hogy
Búcsú nélkül, végleg itt hagytál.
Hiába várlak, nem jössz már,
Jóságos szíved örökre pihen már.
Hogyha úgy érzed, hogy rossz hozzád az élet,
Mert a boldogságról nem mond szép meséket.
Van, hogy másnak nyílnak néhanap a rózsák,
Nem kerülheti el senki sem a sorsát.
Hogyha fáj a szíved, jusson az eszedbe,
Mindenkinek megvan a maga keresztje!
Minden nagy bánatnál van egy nagyobb bánat,
Hiszen az embernek annyi minden fájhat.
El nem ért nagy álmok s elveszített társak,
Sebek, amelyek egy életen át fájnak.
Annyi minden csalfa, könnyek a szemekben,
Mindenkinek megvan a maga keresztje.
Túl leszel majd egyszer minden csalódáson,
Nem azért van a szív, hogy örökké fájjon.
Akármilyen hosszú, nem örök a tél sem,
És a legszebb rózsák neked hullnak végre.
Hogyha fáj a szíved, jusson az eszedbe,
Mindenkinek megvan a maga keresztje!
Hiányoztok Drága Lelkek,
Kik már a mennyben vagytok.
Ti sem gondoltátok, hogy magatok után,
Ilyen nagy űrt hagytok.
Fájó szívvel gondolunk mi, minden nap Rátok,
S nem tudhatjuk odafentről, ebből Ti mit láttok.
Nem búcsúzunk, hisz szívünkben megmarad helyetek,
S reméljük egyszer majd, találkozunk Veletek!!
Csillag hullott, több is, a múlt éjen,
Megkönnyeztem én, míg végignéztem.
Egy régi népi rege azt dalolta,
Egy emberért, egy csillag hull a porba.
Tudom, mert nékem is volt csillagom,
Mely aláhullott váratlanul, egy napon.
Szívem szakadt, akkor, a csillagért,
Hisz nem tudtam, hogy ő, csak hazatért.
De jött egy álom, és múlt a félelem,
Hogy maga a fény, az egész életem.
Hisz csillag vagyok én is, valaki egén,
Én vagyok neki, az örök remény.
S ha egykoron, majd, ejön az idő,
Hulló csillag leszek, múlt, és nem jövő.
De emlékezni fognak rám mindazok,
Akiknek most csillagként ragyogok.
Csillag voltál,, egykoron,
Örök remény, én tudom.
A szívemben, az a csillag most is ég,
Velem vagy, bár csillag hullott lelkedért.
Belül úgy izzik a bánat, az emlékek csendben fájnak.
Égő könnycsepp mond meg neki, hogy szeretjük,
És amíg élünk el nem felejtjük!
Ez a virág is Rólad mesél,
Szirmát messzi viszi a szél.
De szivemben itt él a képed,
Nem feledlek el soha Téged.
Belül úgy izzik a bánat, az emlékek csendben fájnak.
Égő könnycsepp mond meg neki, hogy szeretjük,
És amíg élünk el nem felejtjük!
Csak az hal meg, akit elfelednek,
örökké él, akit igazán szeretnek.
Nem integet többé az elfáradt kezed,
Nem dobog értem jóságos szíved.
Számomra Te sosem leszel halott,
Örökké élni fogsz, mint a csillagok!
Úgy mentél el, ahogy éltél, csendesen és szerényen.
Drága lelked nyugodjék békében!
Fények felé sietsz most a kikövezett úton,
Hátra sem tekintesz, már nem aggódsz a múlton.
Emelt fővel fentről nézel, nagy-nagy messzeségből,
Mi itt némán hallgatunk féltett büszkeségből...
Keserű a fájó búcsú, mardosó a bánat,
De te csak menj, ha menned kell, tárd ki angyalszárnyad.
Búcsúznunk kell Tőled, te már szebb világba értél,
Levetetted a földi gúnyát, fényes angyalruhát vettél!
Egy titokzatos éjjelen gyertya lángja ég,
Árván világít temető rejtekén.
Őrzi az én Kincsem álmát itt lenn,
Míg Ő egy csodás csillagként tündököl fenn.
Lenéz a kis lángra ott talál engem,
S tudja mindig vele a szeretetem.
S ha a gyertya lángja egy könnyet ejt,
Az Ő szemében is ragyog egy könnycsepp,
Mert tudja, a gyertya lángja én vagyok,
Imádom Őt: a legszebb csillagot!
Gyújtson 
Érte új gyertyát most!
Pityu 1962.09.19 - 2008.08.29.
(Fajka István)
Született:
1962. 9. 19., Cegléd,
Meghalt: 2008. 8. 29., Törtel
Életének 46. évében hunyt el, számunkra a legjobb ember,
a legjobb zenész és a legjobb barát volt,
kit nagyon sokan szerettek és még mindíg szeretnek,
és nem hiszik el, hogy már nincs többé köztünk.
Emléked örökké a szívünkben él tovább.
Van egy lány a földön,
ki nagyon szeret Téged
Még az életét is feláldozná Érted.
De hiába tenné, vissza már nem kaphat,
Hisz Te már a lelked az égieknek adtad.
Összetört a szíve, bánat lett a társa
Helyét a világban többé nem találja.
Simogatja sírod, gyertyákat gyújt Érted
Te pedig őt fentről szomorúan nézed.
Néha felnéz, megkérdezi hiányzik e Neked,
De ő nem hallhatja mi rá a felelet.
Érted fájó szívét nem vigasztalhatod,
Könnyáztatta arcát nem simogathatod.
Ha majd egyszer ő is odakerül hozzád,
Elmondhatod Neki miként szóltál hozzá.
Elmondhatod azt is, mennyire vártad őt,
S Neked mennyire fájt, hogy nem segíthetted őt.
----------------------------------------
Köszönöm mindenkinek a Pityuért gyújtott
gyertyákat.
----------------------------------------
Pityu emlék videói a yutubon találhatóak.
|
 |