Ezt a(z) 132x különleges gyertyát Akinek örökre hiányzol gyújtotta 2012. 05. 23. napján
Pityu 1962.09.19 - 2008.08.29.ért
A gyertyagyújtás oka: Hiába tagadnám, régóta szeretIek. Könnyeim titokban te érted peregnek. Kértem a jó Istent, tanítson meg feledni. Az volt a válasza: Téged kell szeretni.)
Volt valaki,
Kiért átsírok sok éjszakát.
Volt valaki,
Kit nem pótolhat senki más.
Volt valaki,
Kit mindennél jobban szerettem.
Volt valaki,
Kiért odaadtam volna az életem
Mikor még itt voltál,
Mikor mindennap láthattál,
És én is láthattalak,
Akkor még nem éreztem mai fájdalmamat.
Sajnos nincs visszaút,
De annyi minden visszahúz.
A léted és szereteted,
Ami nincs már, eltűnt végleg.
Te voltál bennem az akarat,
Te voltál, de helyette fájdalom maradt.
A boldogság szívemben örökre elbújt,
Mert kit nagyon szerettem, elhunyt.
„Hol van az a csillag, amely hozzád vezet?
Hol van az a madár, mely énekli a neved?
Hol van az a szellő, mely összekócol téged?
Hol van az az utca, amely őrzi a lépted?
Hol van az az éj, mely ringatja az álmod?
Hol van az út vége, ahol majd meg kell állnom?
Merre induljak, ha majd mennem kell?
Hol lesz a végcél, ahová érkeznem kell?
Ott ahol testben nem,
de lélekben létezel!”
Mióta nem vagy eltűnt lelkemből a fény,
Csenddé szelidültek bennem a dallamok,
Mindenben és mindenkiben Téged kereslek,
Gyakran nézek fel az égre,
Valami képtelen csodát várok szüntelen,
Csodát, amiben megnyílna az ég,
S a fényből előtűnve Te jönnél felém csendesen,
Mosoly lenne az arcodon,
Melyből ragyogna rám a szeretet,
Futnék, rohannék Hozzád,
S megfognám végre újra a kezed,
Tenyeredbe simítanám arcom,
Hogy érezzem bőröd bársonyát,
De érintésed helyett csak a szél símogat,
Az dúdolja fülembe az elmúlás dalát,
Lehunyt szemmel állok a dermedt némaságban,
Várom azt, ki tudom, nem jön soha már,
Aki elvitte ünnepeim fényét,
S aki nélkül olyan vagyok,
Mint egy szárnyaszegett madár.
G y á s z
Még az előbb szemembe néztél,
Erőtlen kezeddel megérintettél.
Arcodra mosolyt erőltettél,
S halkan súgtad fülembe:
Ne félj!
Mily gyorsan elszállt ez a pillanat!
Fénytelen szemeid lehunytad.
Kezed kezemből kicsúszott,
Arcod megnyugodott, így búcsúzott.
Nem félek!
Lelked, remélem békére talált,
S Te már a menyekből vigyázol ránk!
Soha nem felejtünk, szívünkben szeretünk,
S örökkön-örökké emlékezünk Rád!
Szívem olyan nagy, hogy mindent odaadnék,
Csak még egyszer hozzád közelebb mehetnék.
De távol vagy tőlem, még akkor is ha látlak,
Ez a távolság, csupa-csupa bánat.
Sírnak az Angyalok, én is sírok velük,
Tudom, hogy menned kell, lelked már velük.
Megjelent az égen egy láthatatlan sugár,
Érzem, hogy nem félsz, mosolyogsz már.
Egy napon várni fogsz, s újra velem leszel,
Te leszel majd az, ki engem felemel.
Már nem sírok, látod? Elengedlek hát!
Mert tudom, hogy ott fennt egy szebb világ vár?!
Sok-sok szeretettel gondolok most Rád,
Ha sírnak az angyalok, tudom, hogy vársz.
Mikor kisüt a nap, látom, hogy mosolyogsz,
Reggeli szellővel könnyemet szárítod.
Visszaadom tested, pihenj kedves hát,
Álmodd azt a csendben, hogy szép volt ez a világ!
Érzem, hogy itt vagy, még most is velem,
Bennem élsz tovább, míg dobog a szívem."
Csendes a temető, nem jön felelet,
Arcomat mossák a keserű könnyek.
Hideg sírköveden, kezem pihentetem,
Itt vagyok, Rád emlékezem!
Beszélnék, de a hang torkomban reked,
Oly sok szép szót gondoltam Neked.
De csak hallgatok.
Nem akarnak formálódni a mondatok.
Bántóan néma most a csend zaja,
Itt lüktet bennem hiányod. Szólnék. De nem tudok.
Zavartan hallgatok.
S tűröm, hogy magához húzzon az emlék.
Most távol vagy, de mégis oly közel.
A szívemben. A lelkem átölel.
Mit érzek? Mondanám, de nincs rá szó.
Olyasmi ez, mi nem kimondható.
Mert szavakkal elmondani nem lehet,
Míly mérhetetlen a szeretet,
Mit irántad érzek.
Csak tétován nézek,
De szólni nem tudok.
Nem, nem állnak össze a mondatok.
Beszélnék, de a hang torkomban reked,
S csak annyit tudok suttogni Neked:
Hiányzol nekem!
Nem vársz már minket ragyogó szemekkel.
Nem örülsz már nekünk szerető szíveddel.
De egy könnycsepp a szemünkben Érted él.
Egy gyertya az asztalon Érted ég.
S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet,
Amit tőlünk soha senki el nem vehet.
Lehetsz nagyon messze,
akármilyen távol,
közelemben jársz Te,
ha én úgy kívánom.
Szememben hordozlak,
örök tükör vagyok,
belerajzoltak már
a sugárzó napok.
Gyémánttű reggelek
véstek a szemembe,
hogy éjszakáim
Veled teljenek be.
S lehetsz nagyon távol,
akármilyen messze,
csak bezárom szemem,
s itt maradsz örökre !
Mikor nincs melletted senki s úgy érzed hogy vége,
Kulcsold össze két kezed,nézz fel az égre.
Ott van Ő ki meghallgatja szíved minden bánatát,
Ott van Ő ki megérti hogy neked mennyire fáj.
Ő vígasztal ha sírni lát,mert Ő vigyáz Rád.
Pityu 1962.09.19 - 2008.08.29.
(Fajka István)
Született:
1962. 9. 19., Cegléd,
Meghalt: 2008. 8. 29., Törtel
Életének 46. évében hunyt el, számunkra a legjobb ember,
a legjobb zenész és a legjobb barát volt,
kit nagyon sokan szerettek és még mindíg szeretnek,
és nem hiszik el, hogy már nincs többé köztünk.
Emléked örökké a szívünkben él tovább.
Van egy lány a földön,
ki nagyon szeret Téged
Még az életét is feláldozná Érted.
De hiába tenné, vissza már nem kaphat,
Hisz Te már a lelked az égieknek adtad.
Összetört a szíve, bánat lett a társa
Helyét a világban többé nem találja.
Simogatja sírod, gyertyákat gyújt Érted
Te pedig őt fentről szomorúan nézed.
Néha felnéz, megkérdezi hiányzik e Neked,
De ő nem hallhatja mi rá a felelet.
Érted fájó szívét nem vigasztalhatod,
Könnyáztatta arcát nem simogathatod.
Ha majd egyszer ő is odakerül hozzád,
Elmondhatod Neki miként szóltál hozzá.
Elmondhatod azt is, mennyire vártad őt,
S Neked mennyire fájt, hogy nem segíthetted őt.
----------------------------------------
Köszönöm mindenkinek a Pityuért gyújtott
gyertyákat.
----------------------------------------
Pityu emlék videói a yutubon találhatóak.
|
 |