Ezt a(z) 116x különleges gyertyát Lelked egyik fele gyújtotta 2012. 02. 10. napján
Pityu 1962.09.19 - 2008.08.29.ért
A gyertyagyújtás oka: Drága lelkedért örökké szóljanak ezek a dalok.
Gyönyörű-szép síron nőtt, virágok,
Jelzik egy békésebb, ismeretlen világot...
Nincs gyűlölködés, nincs harag!
Béke van, csend... a gyász, marad...
A temető csendjét, olykor egy zokogás
Szakítja félbe!
Itt maradt özvegy, vagy árva
Zokog, a sírhant fölébe
A sírra, néha lehull egy-egy, könnycsepp!
Ők az itt maradtak, a csendet, ők sem
Törik meg...
Könnyektől áztatott virágok, ékesítik,
Szebbé teszik, az ismeretlen, békésebb,
S boldogabb világot...
Virágokra hullott drága könnyek,
Szeretettel öntözik őket,
Virágzásukkor, a szeretet, visszaköszön,
Megmarad a gyász, a lélek, elköszön.
Egy gyönyörű fény költözött a földre,
Fényével beragyogva minden emberi szívbe.
Törődést és gondoskodást kérve,
Megtanított az igaz szeretetre.
De most fénye kihunyt, talán túl korán,
De Isten így akarta, s visszavette angyalát.
De ha miatta sírsz, vagy miatta keseregsz,
Csak hunyd be két szemed, s ő megfogja kezed.
Este, ha kigyúlnak a fénylő csillagok,
úgy fáj, hogy te ott és én itt vagyok.
Felsír bennem a hozzád hívó vágy és rólad álmodom át
az egész éjszakát.
Most tudom, mennyire szerettelek,
Mióta nem vagy már velem.
Az évek egymás után telnek,
S nem múlik el az érzelem.
A tárgyak, mik velem maradtak,
Melyeket látott még szemed,
Magukba szívtak, és mindörökké
Őrzik velem emlékedet.
Egy játék a szekrényedben,
A kabátod a fogason,
Levelek, könyvek,sok régi emlék,
S utolsó képed a falon.
Néha az illatod is érzem,
És ilyenkor azt képzelem,
Megyek az utcán, úgy, mint régen,
S egyszer csak jössz szembe velem.
Sötét van, a táj meg se rezzen
Valaki egy rózsát tart épp kezében
Elindul a sírok között, valakit keres
A tövisektől keze már nagyon sebes
Egy könny csordul le arcáról
Szíve meghasad a bánattól
Legszívesebben üvöltene az éjszakába
Ordítana a legsötétebb magányába
Jobbra néz és meglátja a márványfedőt
Ezer sír közül is felismerné őt
Csendben odamegy, közel hajol
És újra elolvassa a feliratot
Melyet már kívülről tud
Agyában száz meg száz emlék fut
"Élt és halt, mint minden angyal
Emlékezzünk Reá néma szavakkal..."
És Ő, ki eddig a rózsát szorongatta,
Most a sírra borul és zokog miatta
Nem érti hogy képes még az életre
Úgy, hogy közben magányra van ítélve...
Indulnom kell
Engedj kedves, indulnom kell...
Mielõtt még végleg elmegyek,
Hagyok hátra neked jeleket.
Kapsz egy sóhajt éj-párnádra,
múló csókot homlokodra,
hulló könnyem kézfejedre,
s egy ölelést a lelkedre.
Sarkokban bújnak el a régi szavak...
Itt hagyom neked mosolyomat,
cinkos nevetésem, s kiáltásom
szemed tükrében ezernyi arcom.
Itt hagyom neked a hajnalokat,
kávé illatú, csöndes reggeleket,
soha ki nem mondott titkokat,
elsárgult lapokat, színes képeket
Egy régi dalt is hagyok neked
Vele a táncot, s a dúdolást,
andalgó léptem surranását;
s ezernyi éj bíbor mámorát...
Hiányzol, mint virágnak a hajnali friss harmat
Hiányzol, mint kismadárnak a fészek ahol nyugodtan alhat
Hiányzol, mint világtalannak a mindent betöltő fényesség
Hiányzol, mint édesszájú kisgyereknek az édesség
Hiányzol, mint magányos embernek egy nagy ölelés
Hiányzol, mint fagyos tájnak a tavaszi ébredés
Hiányzol, mint ajkaimnak egy édes csók
Hiányzol, mint félénk lánynak néhány apró bók
Hiányzol, mint gerlének a párja, akivel összebújhat
Hiányzol, mint bánatos embernek, aki vigasztal, és meghallgat
Hiányzol, mert veled minden olyan szép és jó
Hiányzol, de hogy mennyire... talán nincs is rá szó
Amikor árnyamat felissza a nap,
Keress meg engem a nagy fák alatt,
A hulló levelek mesélnek neked,
Amikor majd én már nem leszek.
Látni fogsz és hallod a hangomat,
Simogasd meg majd akkor az arcomat,
Mert általad, benned élek tovább,
Én sem élhetnék ha te nem volnál,
De amíg te élsz én is itt leszek,
Mindent itt hagyok, semmit nem viszek,
Tied marad az ölelés, tied a szívem,
Ezt nem veheti el tőled már senki sem,
És a szemedet majd bármikor behunyod,
Mint a mesében én azonnal itt vagyok,
És vigyázok rád amíg van benned élet,
Mert amióta nem vagyok, már benned élek.
Az égből nézel mosolyogsz rám,
fájó szívvel búcsúznak a fák.
Egy dalban száll most hozzád egy üzenet,
fáj a szívem mert nem lehetek veled.
Hiányzol nagyon ez lett a dallamom,
lelkembe már nincs többé nyugalom.
Reméltem,egyszer te leszel az angyalom,
szívemben többé nincs már nyugalom.
Egy Könnycsepp maradt a hajnali éjben,
a virágoknak is fekete a színe.
A tóparton magányos árva fák,
millió emlék mi régóta hozzád füz.
Az égre tekintve látom az arcod,
egy új világ vár de várom a harcot.
Hogy veled lehessek de nem érhetlek el,
repülnék veled a végtelenbe fel.
Átölelnélek egy édes angyalként,
hiányod érzem és fáj a sok emlék.
Rám néztél mint egy ragyogó csillag,
de érzem a távolból mindig velem vagy.
MIT TUDOK MÉG ÉRTED TENNI?
KÉPTELEN VAGYOK TÉGED ELENGEDNI!
ÍRJAM LE EZERSZER,S VÉGTELENSZER,
HOGY SOHA NEM FELEDLEK EL!?
Téged elfelejteni soha nem lehet.
Te voltál a jóság, a szeretet.
Elvitted a fényt a meleget.
Csak egy sugarat hagytál, örök emlékedet.
Csak az hal meg, akit elfelejtenek.
Örökké él akit nagyon szeretnek.
Vigasz a temetőben
Már nem hallom kedves hangod,
fülembe őszi szél süvít,
nincs kinek meséljek, s remegve
botladozom el sírodig.
Majd leülök csendben egy padra,
fázós lelkem megmelegítem,
gyertyát gyújtok és egy pillanatra
elképzelem, hogy itt vagy velem.
Álmod a nyugalom szent csókja övezze,
Mi, elhagyottak szeretünk örökre!
Bennünk él egy arc,egy meleg tekintet.
Egy simogató kéz,egy sóhaj egy lehelet.
Bennünk él a múlt, egy végtelen szeretet.
Amit Tőlünk senki, soha el nem vehet.
Egy a reményünk, mely éltet és vezet.
Hogy egyszer majd találkozunk Veled!"
Hiányoztok Drága Lelkek
Kik már a mennyben vagytok,
Ti sem gondoltátok, hogy magatok után
Ilyen nagy űrt hagytok.
Fájó szívvel gondolunk mi
Minden nap Tirátok,
S nem tudhatjuk odafentről
Ebből Ti mit láttok.
Nem búcsúzunk, hisz szívünkben
Megmarad a helyetek,
S reméljük hogy egyszer majd
Találkozunk Veletek!
Arra gondoltam, elutaznék az égbe,
Oda, abba a távoli messzeségbe.
A mennyország kapuján bekopognék halkan,
Hátha lenne valaki, ki segíthetne rajtam.
Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal,
Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal.
Vállain szárnyak, glória a fején,
Angyal ő valóban, Isten mezején.
Megkérdezné tőlem: Hát te honnan jöttél?
Hisz még élsz, itt mit keresnél?
Elmondanám neki, hogy a szív szavát követtem,
Mert ideköltözött, kit oly nagyon szerettem.
Nem bírom már nélküle, csak látni szeretném,
Könnyes szemmel magamhoz ölelném.
Megcsókolnám arcát, kezét, lépte minden nyomát,
Csak hadd lássam egy percre csodás mosolyát.
De az Angyal így szól: Menj gyermek haza,
Kit szerettél, már itt az otthona.
Látni fogod Őt, csak hunyd le szépen szemed,
S akkor biztos, hogy rögtön észreveszed.
Azóta én csukott szemmel járok,
Mindennél szebb az, amit így látok.
Mert már Ő is egy meseszép Angyal,
Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal!
BÁNATOMBAN FORGOLÓDOM,GÖRNYEDEK A FÖLDRE,
HISZEN MEGIGÉRTEM,SZERETNI FOGLAK TÉGED MINDÖRÖKRE!
DE ELMENTÉL,NINCS TOVÁBB,VÉGE MINDEN SZÉPNEK...,
NEM MARADT MÁR SEMMI CSAK E VERS,FEL AZ ÉGNEK!
MÉG MINDIG NAGYON HIÁNYZOL,MINDENNAP GONDOLOK RÁD,
MINDEN PERCBEN FOGNÁM KEZEDET,KARJAIMMAL ÖLELNÉLEK ÁT...
ERŐSEN MAGAMHOZ SZORÍTLAK,MÍG BEHUNYOM A SZEMEM.
EMLÉKEZEM:MENNYIRE SZERETTÉL,
MENNYIRE FÁJ,HOGY ÖRÖKRE ELMENTÉL...
Álmok törnek rám az éjben,
Fájó lelkek fenn az égben,
Álmok, miket elfeledtünk,
Fájdalomtól másak lettünk.
Elfeledtük mind a múltat,
Hisz mi történt, nem változhat.
Elfeledtük mind mi szép volt,
És a szívünk üres égbolt.
Elmossa a jelen a könnyet,
De a múlt már írt egy örök könyvet.
Időnként hát fellapozom,
lapjait könnyel áztatom.
Úgy vágyom rá, hogy lássalak,
Bárcsak vissza hozhatnálak.
Elmondanám amit érzek,
mi egy szó, mégis mindent jelent
s ez a szeretet...
|
 Tegye még különlegessebbé Pityu 1962.09.19 - 2008.08.29. gyertyáját
|
A gyertya még 6 nap 1 órán át ég. |
Gyújtson  Érte új gyertyát most!
|
Pityu 1962.09.19 - 2008.08.29.
(Fajka István)
Született:
1962. 9. 19., Cegléd,
Meghalt: 2008. 8. 29., Törtel
Életének 46. évében hunyt el, számunkra a legjobb ember,
a legjobb zenész és a legjobb barát volt,
kit nagyon sokan szerettek és még mindíg szeretnek,
és nem hiszik el, hogy már nincs többé köztünk.
Emléked örökké a szívünkben él tovább.
Van egy lány a földön,
ki nagyon szeret Téged
Még az életét is feláldozná Érted.
De hiába tenné, vissza már nem kaphat,
Hisz Te már a lelked az égieknek adtad.
Összetört a szíve, bánat lett a társa
Helyét a világban többé nem találja.
Simogatja sírod, gyertyákat gyújt Érted
Te pedig őt fentről szomorúan nézed.
Néha felnéz, megkérdezi hiányzik e Neked,
De ő nem hallhatja mi rá a felelet.
Érted fájó szívét nem vigasztalhatod,
Könnyáztatta arcát nem simogathatod.
Ha majd egyszer ő is odakerül hozzád,
Elmondhatod Neki miként szóltál hozzá.
Elmondhatod azt is, mennyire vártad őt,
S Neked mennyire fájt, hogy nem segíthetted őt.
----------------------------------------
Köszönöm mindenkinek a Pityuért gyújtott
gyertyákat.
----------------------------------------
Pityu emlék videói a yutubon találhatóak.
|
 |