Ezt a(z) 113x különleges gyertyát Kata gyújtotta 2012. 05. 23. napján
Pityu 1962.09.19 - 2008.08.29.ért
A gyertyagyújtás oka: Ülök a tóparton és nézem a vizet, várom a pillanatot, amikor újra látlak téged. Tudom, messze vagy, nem lehetsz itt velem, de olyan jó lenne, ha most itt lennél mellettem.

Most szívből jövő verset írok neked,
avval kezdem milyen jó volt veled.
Azt hittem eltudlak felejteni de rájöttem ez nem fog menni,
félek én hogy így is marad,sírok és szenvedek miattad.
Már nem látlak régóta,telik az idő azóta.
Te már engem felejtesz,mint egy pohárt elejtesz.
Hiába is kereslek,csak egyre jobban szeretlek.
Hiányzol...nagyon szeretlek.
















Isten veled
Nézem az ismerős tájat,
most minden idegen.
Hangorkánként zakatol ez az egy szó a fülemben: -ELMEGYEK!
Lelkem üresen kong, valami véget ért,
valami elveszett.
Hiába harcolok, könnyeim földre hullnak,
égbe tekintő szemeim elborulnak.
Álmaim már rég szétfoszlottak,
reményeim is elhagytak,
nincs már semmi, ami éltet.
Koldus lettem,az életem koldusa.
Szeretetre éhes lelkem felfal,
ha nem menekülsz.
Megfojt a vágy, hogy lássalak,
érintselek, csak még egyszer,
utoljára.
Elengedlek...
Sebzett szívem a bútól eped.
ISTEN VELED...

Mert kire emlékeznek, nem hal meg, alszik csupán,
S én majd emlékezem rád évtizedek után.
Mert téged elfeledni nem lehet, s azt sem, hogy van valaki,
Ki Téged még most is nagyon szeret.

Van itt egy fénykép,
amelyről most is ugyanúgy mosolyogsz rám,
mint azelőtt ... Vagy mégsem?
Néma a mosolyod is,
hiába kergetőznek játékos árnyak az arcodon.
Nem szólsz már, csak mosolyogsz némán rám.
Soha többé nem szólsz már semmit?
Lélegzetemet visszafojtva nézem a fényképet,
lesem az arcod, a szemed, a szád?
Belesajdul a szívem az érzésbe, annyira fáj,
hogy már mindig csak egy képről mosolyogsz rám.
Halkan beszélek HOZZÁD, aztán egyre hangosabban
kérdezek, de nem jön a válasz,- hát válaszolok is,
mit tehetnék mást? Válaszolok helyetted is,
magamnak, felidézve hangodat, szavaidat...

Nem haltam meg
Nem haltam meg.
Csak ezentúl,
mindig egyedül ébredsz.
S nem leszek veled éjszaka,
amikor álmodból sírva rettensz.
Nem haltam meg.
Csak ezentúl,
nem csókolom a könnyed.
Ha terítesz, elég lesz egy tányér is,
s már sosem lesz közös ünnep.
Nem haltam meg.
Csak ezentúl,
Ne félj! Ne hulljon a könnyed.
Mert láthatatlanul követlek én.
S ezentúl,...
Örökre így lesz.

Mosolygott mindig. Mélabús mosoly,
Melyben sugár s könny lágyan összefolyt.
Jól tudtam, hogy nagy, nagy bánata volt.
Nem láttam mégse bájosabb mosolyt.
Faggattam, kértem: Nos, mi bántja hát?
De mást nem láttam, csak szép mosolyát.
Rajtam pihent a könnyáztatta szem,
S mosollyal mondta: Nem fáj semmi sem!
Mint vándor-angyal járt e bús világban.
Ha égre nézett, mosolyogni láttam.
Úgy tetszett nékem: a magasban fönt
Mosolygó szemmel társakat köszönt.
Utószor láttam. Sírtak körülötte.
És ő mosolygott. Némán. Mindörökre.

Még mennyi szép ígéret,
Mennyi csoda, ami várt volna rá.
Nélküle nem teljesülhet soha már,
És itt maradtam én is álmok, remények nélkül.
Rám sem várnak már ígéretek, csodák,
Csak könnyek, kérdések és szomorúság.


"Van akinek a könnye
kicsordul a fényben,
És van aki elrejtőzik
könnyeivel a sötétben"!



"Szerettem a hangod, mivel szólongattál,
Szemed fényét, amivel simogattál.
Lelkemben őrzöm minden mozdulatod,
Vágyaiddal álmodtuk együtt a holnapot."
"Csillag volt, mert szívből szeretett,S mi úgy szerettük, ahogy csak lehetett.Elment tőlünk, mint a lenyugvó nap,De szívünkben él, és örökre ott marad!"

Van egy szó, mit úgy hívnak REMÉNY!
Ha vigyázol rá, Ő mindig benned él.
Ha szívedbe zárod, ki fontos volt neked.
Bármerre jársz, Ő is ott lesz Veled!

Egyszer majd újra öleli kezem,
Addig csak lentről figyelem,
De a mécsest, mi szívemben Érte ég,
Már nem veheti el tőlem az ég!


"Más világ most ahol él,
Más a szó és más a fény.
Tavasz, nyár, ősz és tél,
Nélküle fúj itt a szél.
Mint amikor gyermekek sírnak,
Ha éjjel rossz álmot látnak,
Belül úgy izzik a bánat,
Az emlékek csendben fájnak.
Égi könnycsepp mond meg neki, hogy szeretjük,
És amíg élünk, el nem felejtjük."

Pityu 1962.09.19 - 2008.08.29.
(Fajka István)
Született:
1962. 9. 19., Cegléd,
Meghalt: 2008. 8. 29., Törtel
Életének 46. évében hunyt el, számunkra a legjobb ember,
a legjobb zenész és a legjobb barát volt,
kit nagyon sokan szerettek és még mindíg szeretnek,
és nem hiszik el, hogy már nincs többé köztünk.
Emléked örökké a szívünkben él tovább.
Van egy lány a földön,
ki nagyon szeret Téged
Még az életét is feláldozná Érted.
De hiába tenné, vissza már nem kaphat,
Hisz Te már a lelked az égieknek adtad.
Összetört a szíve, bánat lett a társa
Helyét a világban többé nem találja.
Simogatja sírod, gyertyákat gyújt Érted
Te pedig őt fentről szomorúan nézed.
Néha felnéz, megkérdezi hiányzik e Neked,
De ő nem hallhatja mi rá a felelet.
Érted fájó szívét nem vigasztalhatod,
Könnyáztatta arcát nem simogathatod.
Ha majd egyszer ő is odakerül hozzád,
Elmondhatod Neki miként szóltál hozzá.
Elmondhatod azt is, mennyire vártad őt,
S Neked mennyire fájt, hogy nem segíthetted őt.
----------------------------------------
Köszönöm mindenkinek a Pityuért gyújtott
gyertyákat.
----------------------------------------
Pityu emlék videói a yutubon találhatóak.
|
 |