A(z) 6609146. gyertyát Kati gyújtotta 2012. 05. 16. napján
Jancsi, Jani Bácsiért, de már leégett
A gyertyagyújtás oka: szeretlek
imikimi - sharing creativity
..Még mindig előttem lebeg az utolsó óra. Az utolsó, édes pillantás, mit rám vetettél, Gyönyörű két szemed, mivel egyszer, utoljára szemembe néztél. Bárhová megyek, és bárhol is járok, Mindenhol egy emléket találok... A régi, közös, szép emlékek újra meg újra feltörnek, s nem kellenek már újak! Hiszen Te jelentesz mindent nekem, s az életemet, Mindenemet odaadnám azért, szívemet, lelkemet... Hogy csak messziről is, de újra lássalak, s hogy érezzem illatod... Hogy újra fülemben halljam édes hangod, egyetlen mondatod.
Mindent, mit Veled éltem át, már örökké magamban őrzöm.♥
SZERETLEK
Tudd, hogy bennem élsz... most már örökre, s én is Veled maradok,
Védeni foglak mindörökké, én leszek az őrangyalod!
Óvni foglak végig az utadon, hűen vigyázlak, Hisz a síron túl is MINDÖRÖKKÉ
IMÁDLAK..."
Szerettem volna hogy mindig velem legyél,
Szívemet adtam volna, hogy velem legyél.
Tegnap még más voltam, s hittem van remény,
Szívemben keserűség, arcomon fájdalom ég.
A tollam most sírni fog minden egyes betű után,
Papírom lesz mi felisza, bánatom, s könnyeim sorát.
Ahogy leírom, hogy véget ért egy gyönyörű szeretet,
Szívem szakad meg, s egyre csak tágul benne a heg.
Te voltál nekem kitől szeretetet, boldogságot kaptam,
Te voltál az életem,a mindenem kit szeretni akartam.
Te voltál a létem, minden egyes lélegzetem,
Kinek a szeretetét azt hittem élvezhetem.
Ne hidd, soha ne hidd, hogy tudlak feledni,
Hogy rajtad kívül mást igazán szeretni.
Ha meghalok, és síron túl is lenne élet,
Ott sem tudnék mást szeretni csak Téged.!
Így „beszélgetünk” mi már ezentúl mindig… Te, meg én. Csukott szemem mögött látlak is, érezlek újra, felidézem az ölelésedet, a mozdulataidat, és hagyom, hogy a könnyem némán csorogjon.
Fölnézek az égre, árad a napfény. Rigó halk éneke töri meg a csendet, sírod fölött halkan, rekedten dúdol egy madár.
Hallod? Neked dúdol talán?…Csend mindenütt, némaság. Hallom a hangod újra, beszélgetünk tovább…
Azt súgod, erős legyek? Próbálok, de nem sikerül. Naponta élesztem újra magam, naponta tápászkodom újra föl a mélyből, ahova esténként álmaimban zuhanok. A hazug álmok is elkerülnek, hiába könyörgök: hazudnának Rólad legalább! Helyettük éjjelente valami hatalmas, sötét, végtelen ürességbe zuhanok, ahol nincs senki, semmi, én sem vagyok, nincsenek érzések, nincsenek színek, ízek, semmi nincs. Hát ilyen lett nélküled a világ. Vagy én lettem nélküled ennyire más? S vajon még meddig, hány napig, hónapig, évig kell így élnem tovább? Élek egyáltalán? Vagy én is meghaltam Veled? Akkor hát hol vagy? Miért nem nyújtod felém a kezed? Mondd, mit kezdjek én most már itt nélküled? hol vagy? Miért nem nyújtod felém a kezed? Mondd, mit kezdjek én most már itt nélküled?
Gyújtson 
Érte új gyertyát most!
Jancsi, Jani Bácsi
(Földi János)
Született:
1955. 1. 3., Kenderes,
Meghalt: 2009. 11. 27., Kenderes
Nagyszer? munkatárs, és csodálatos ember volt. Imádta a társaságot, mindig megalapozta a jó hangulatot. Kivételes, és nagyon jó ember volt!!!
NYUGODJ BÉKÉBEN!
SOHASEM FELEJTÜNK EL!!!
A halálod ÉRTELMETLEN volt!Mit nem fogunk felfogni és feldolgozni!!!Nagyon Hiányzol!
Nem haltál meg, csak nem vagy velünk,
a lelked örökre itt maradt nekünk...
" Nem dobog már a szív,mely a jóság tükre volt,
ajka sem szól többé,mert lezárt,holt.
Megállott a kéz,mely csak adott,
soha semmit nem kért és el nem fogadott."
Megállunk sírodnál csendesen,
Tudjuk,hogy odafenn már nem fáj semmi sem.
Könnycsepp gördül arcunkon, mert hiányzol nagyon.
Nyugodj csendesen, legyen békés álmod!
Találj odafenn örök boldogságot!!!
Annyira fáj, hogy el sem mondhatom !
Nem látom többé, s nem is hallhatom.
Hiába érzem ?t itt belül élénken,
kezét felém nyújtva esd?n, félénken.
Mardos a kín, hogy meg nem menthettelek,
s mikor elmentél nem fogtam a kezed.
imikimi - sharing creativity
|
 |