Ezt a(z) 653x különleges gyertyát Anyu, Apu és barátnőd Kitti gyújtotta 2020. 04. 02. napján
Kálmánért
A gyertyagyújtás oka: Édes Kisfiam! Örök szeretettel és örök reménnyel, hogy még találkozunk!
Édesanyák drága édesanyák,
Hogy bírjuk ki gyermekeink hiányát?
Várjuk éjjel nappal, hátha bekopognak,
Nevetnek és megvigasztalnak......
Ez már csak egy álom, de mire felébredünk,
Keserűség fogja el a szívünk.
"Ez a legnagyobb fájdalom,
mi engem érhet,
ISTENEM! Segítsd őt,
csak erre kérlek!
Légy vele, óvd, vigasztald,
öleld át helyettem!
ISTENEM! TE tudod, hogy mennyire szeretem!!!!"
Bármerre jársz, bárhol és bármikor,
tudod Te jól, mindig hozzánk tartozol!
Csitítom magam, hogy ne sírjak,
hogy semmi szomorút ne írjak.
Maradjon meg a néma bánat,
ott bent a szívben, önmagának!
Kisfiam!
Kilenc éve várok Rád.
Te vagy az ébredésem,
Te vagy a nappalom,
Te vagy minden pillanatom.
Rólad szól az este,
Rólad szól a Hold és a Csillagok,
Rólad szól a csend,
A csend, amelyben egyedül vagyok.
Néma üvöltéssel kereslek szüntelen
Hol, merre vagy Fiam?
… De nem válaszol senki sem.
Hiába a reggel, melyen megvillan a fény,
Te Fiam: az Élet, a Remény.
De pillanat alatt eltűnik, s marad
A sötét reggel és a reménytelen éj..
Álmokra várok minden este,
De csak várok reménykedve.
Nem jönnek, mint ahogy Te sem
S a valóság súlya a legnehezebb.
.
Mit tettél velem Istenem!
Elvetted tőlem a Gyermekem!
Nem ártottam soha Neked!
Mindig imába foglaltam a Neved!
Ezután is azt teszem, de kérlek!
Nagyon óvd Őt odafenn!
Árva lett Ő nélkülem,
Mint én a földön, idelenn.
.
Nem vagyok már Édesanya!
Nem hívsz engem már így, - soha!
Nélküled senki és semmi lettem,
Nem találom helyem, ebben a földi létben.
Hozzád vágyom, hogy veled legyek,
Hogy vigyázzam minden lépésedet.
Vágyom arra, hogy megfogjam a kezed,
S örülni annak, ami jó neked.
Erre vágytam az életben,
A boldogságot látni szemeidben.
De a sors becsapott,
S csak egy piciny örömöt adott.
Vége! Vége mindennek!
Vége az egész életünknek.
.
Mondja meg Valaki!
Miért a múltban van a hit és a remény!
Miért a múlt a jövőnk!
Miért nem lehetünk mi is boldogok!
Miért! Miért nincs a Gyermekünk velünk!
Elképzeltünk annyi szépet, ami majd velünk is megtörténhet!
Tervezgettük a jövőt, de elvették az egyetlen Reményünk!
Széthullott álmaink darabjait rakosgatjuk,
Féltve, hogy a legkisebb emlék is megmaradjon!
Kálmán
(Pelyhe Kálmán)
Született:
1980. 11. 25.,
Meghalt: 2010. 4. 7.
Autóbalesetben hunyt el 2010.04.07-én.
º~º~º~º~?º~?º~?º~º~????????? ~º~º?~º?~º?~º~º~º~º
Hirtelen halál megtörte szívünket,
Örökké ?rizzük drága emléked.
Kegyetlen volt a sors,
Hamar elvett t?lünk,
De a szíved emléke örökre
Itt marad köztünk!
º-º-º-º-º-º-º-º-?-º-º-º-º-º-?-º-º-º-º-º-?-º-º-º-º-º-º-º-º
Emlékvideója: http://www.youtube.com/watch?v=GXw5bUuFpNs
|
 |