Norbi
(Beke Norbert)
Született:
1988. 9. 9., Budapest,
Meghalt: 2009. 6. 28., Budapest
A szörnyű abban, hogy így halok meg, nem az, hogy nem leszek, hanem az, hogy nem látom őket többé, nem mondhatom meg, hogy nem tekintettem őket levegőnek, nem mondhatom meg nekik, hogy tudtam az áldozataikról, melyekkel boldogabbá tették életemet, tudtam mindarról, amit értem tettek, és hogy mennyivel jobban szerettem őket, mint ahogy valaha is mutattam.
Ezeket soha nem mondtam el nekik.
Nem mondunk ilyeneket, amikor fiatalok vagyunk, és előttünk az élet...attól félünk, hogy szentimentálisan és ostobán hangzik. De annyira más, amikor meg kell halni..
Bárcsak amíg lehetett, beszéltem volna, szeretném, ha bocsánatot kérhetnék a kis csúnyaságokért, amiket valaha elkövettem, vagy mondtam.
Bárcsak el lehetne mondani, hogy sohasem akartam igazán megbántani őket, és csak arra emlékezzenek, hogy sokkal jobban szerettem őket, mint ahogy mutattam.
Arra születtem, hogy kisgyerek legyek,
anyám mellett játszam hosszú éveket,
arra születtem, hogy felnőtt is legyek,
s megértsem a szóból azt, amit lehet,
s végül arra jöttem én e világra,
hogy hinni tudjam: nem vagyok hiába.
Arra születtem, hogy megszeressenek,
s megszeressem én is azt, akit lehet,
arra születtem, hogy hogy boldog is legyek,
s tovább adjam egyszer az életemet,
s végül arra jöttem én e világra,
hogy belehalnom se kelljen hiába...
Emlékezzetek, csak ennyit kérek tőletek.
Emlékezzetek, milyen voltam és milyen lehettem volna veletek.
Emlékezzetek, s kérlek ne felejtsetek.
Emlékezzetek, és a végen túl is szeressetek.
Emlékezzetek, s akkor talán örökre veletek lehetek...
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem,
Születtem 88, éltem halálomig.
De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik.
Emlékezz rám...
VAJON KIK LESZNEK AZOK, AKIK MAJD EMLÉKEZNEK RÁM?
AKIK KÖNNYCSEPPET EJTENEK A NEVEM HALLATÁN?
AKIK NEM FELEDNEK MAJD. . . ,
MERT ÉN OLYAN GYERMEK VOLTAM, -
AKIT SZERETTEK MÍG ÉLTEM,
ÉS SZERETNEK ÍGY HOLTAN. . .
Hogy milyen volt?
Különb, mint a többi.
Százszor is ezerszer is. . .
És mennyi jót tudott volna tenni.
Az ég is csak az ilyet szereti!
Az ablakon át, ha a csillagokra nézel,
Ő is ott van köztük valahol.
Kérte az időt, de az meg nem állt.
Hitvány győzedelmed ez!
Ostoba vagy halál!
Hamar elmentél
Túl hamar és fájón
Millió könnycsepp kísért utadon.
Drága szíved megszűnt dobogni
Már nem hallhattad, az utolsó sóhajt
Már nem érezhetted az utolsó ölelést
Már nem láthattad a szeretteid zokogni.
A csokrok, a rózsa
Mind elhervad
De a mosolyod, az emléked
Örökre velünk marad.
Köszönöm a kisfiamért gyújtott gyertyákat, szép képeket, idézeteket.
http://itree.hu/memorial_place/beke.norbert
|
 |