Laci (Nyúl László)
(Nyúl László)
Született:
1944. 1. 13., Eger,
Meghalt: 2006. 7. 3., Eger
Szertő férj, apa, nagyapa volt.Nagyon szerette az unokáit. Sajnos a legkisebbet Zsófikát csak fényképen látta, mivel halála előtt három nappal született.
Türelemmel viselte betegségét, de arra senki sem gondolt, hogy itt hagy bennünket. Annyira várta a nyugdíjas éveket, de csak két évet élvezhetett belőle. Drága emlékét örökre szívünkbe zártuk.
"Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük Őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár!
Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.
Akárki is volt Ő, de fény, de hű volt.
Mindenki tudta és hirdette: Ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt az ajka, melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zenget fülünkbe hangja
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
"Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék",
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlen egy.
Keresheted Őt, nem leled hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak Ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.
Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdünk róla:"Hol volt..."
majd rázuhan a mázsás mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva:"Nem volt..."
Úgy fekszik Ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt néma szobra.
Nem kelti föl se könny,se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer."
(Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd)
"Hogy milyen volt? Különb, mint a többi. Százszor is, ezerszer is. És mennyi jót tudott volna még tenni. Az ég is csak az ilyet szereti. Az ablakon át, ha a csillagokra nézel, Ő is ott van köztük valahol. Kérte az időt, de az meg nem állt. Hitvány győzedelmed ez: OSTOBA VAGY, HALÁL!
Az élők közül tán elviszed,
de szívünkből ki nem tépheted!!! "
HÁLÁSAN KÖSZÖNÖM MINDENKINEK DRÁGA FÉRJEMÉRT GYÚJTOTT GYERTYÁKAT, GYÖNYÖRŰ KÉPEKET ÉS IDÉZETEKET.
ÖRÖKKÉ GYÁSZOLÓ FELESÉGE MANYI
|
 |