Drága Édesanyámért! (Erika)
(Szücs Tiborné sz. Kőhalmi Erika)
Született:
1967. 3. 26., Szőny,
Meghalt: 2009. 12. 13., Komárom
Ő "volt" a világon a Legjobb, Legodaadóbb, Legcsodálatosabb Édesanya! Köszönöm Neked, hogy 23 évig Vigyáztál rám, és mellettem voltál mindig! Köszönöm a Veled töltött feledhetetlen perceket! Bárcsak itt Lennél ma is mellettem! Nagyon Hiányzol!
Mindenkit megértő, szerető, és kedves Édesanya, akit soha nem felejtünk el! Őt mindenki szerette, nagyon segítőkész, jószívű, önzetlen, és hihetetlenül kedves Anyuka. Soha senkit nem bántott meg, mindenkihez kedvesen, mosolyogva szólt. Mindig a családja érdekeit tartotta szem előtt, a családjának élt! Örökké Szeretünk Édesanyám! Nyugodj Békében!
"Elmentem tőletek nem tudtam búcsúzni,
nem volt időm arra el kellet indulni,
Szívetekben hagyom emlékem örökre,
ha látni akartok nézzetek fel az égre."
Van olyan emlék,
ami könnyeket ejt,
annyira szeret,
és soha nem hagyja,
hogy elfeledd!!!!!
A múltba visszanézve valami fáj, valakit keresek, aki nincs már.
Még visszavárlak minden este, mikor a csillagok kigyúlnak.
Hívlak sokszor, százezerszer, míg szavaim sírásba borulnak.
Nélküled szomorú, üres a ház, még most sem hiszem el, hogy búcsú nélkül, végleg itt hagytál.
Hiába várlak, nem jössz már, Jóságos szíved örökre pihen már.
Elmentél tőlünk, nem látunk többé,
de szívünkben itt leszel mindörökké.
Tudom már nem gyötörnek a földi gondok,
kívánom: légy odafent örökké boldog!
Egy könnycsepp a szemünkben Érted él,
Egy gyertya az asztalon Érted ég,
Egy fénykép, mely őrzi emléked,
S egy út, mely elvitte az életed.
A bánat, a fájdalom örökre megmarad,
Mindig velünk leszel, az idő bárhogy is halad.
Tudom, hogy figyelsz rám,
Föntről is meghallgatod a bánatom,
De az lenne szép mégis,
Ha tudnám, hogy arcod mindennap láthatom.
Ha itt lennél elmondanám
Mindazt mit érzek,-Neked-,
Hisz most is, mint annyiszor
Megosztok mindent Veled.
"Megpihent szíved,
szemed álomba merült,
Fel szált a lelked
Angyalok közé került, nappal
Angyalként jössz hozzánk,
Éjjel csillagként ragyogsz,
Igaz nem látunk, de tudjuk,
fentről mindig Ránk mosolyogsz."
"Nincsen a gyermeknek olyan
erős vára,
mint mikor az Anyja őt
karjaiba zárja.
Nincsen őrzőbb angyal
az Édesanyánál,
ékesebb csillaga sincs
szeme sugaránál.
Nincs is annyi áldás,
amennyi sok lenne,
amennyit egy Anya
meg ne érdemelne."
Lelked elszállt,
mint hópihe a fényben,
Ragyogni ránk,
fényes csillagként az égen.
Ember volt, a Legjobb,
Angyallá változott,
Elhagyta a földet,
az égbe távozott!
Amikor hiányzik,
nézz fel az égre,
Drága kezeivel
Ő festi kékre...
"Hogy milyen volt?
Különb, mint a többi, Százszor is ezerszer is... És mennyi jót tudott volna még tenni...
A Jézuska is csak az ilyen embert szereti...
Az ablakon át, ha a csillagokra nézel, Ő is ott van köztük valahol...
Kérte az időt, de az meg nem állt...
Hitvány győzedelmed ez:
OSTOBA VAGY HALÁL!"
Létay Lajos: Édesanyámnak
Ha csak egy virág volna,
én azt is megkeresném,
ha csak egy csillag gyúlna,
fényét idevezetném.
Ha csak egy madár szólna,
megtanulnék a hangján.
Ami csak szép s jó volna
Édesanyámnak adnám.
Te tudhatod milyen az, ha igazán szeretsz,
Ha valakit egy életen át, sohasem feledsz.
Ha minden egyes nap végén, az emlékével fekszel,
És másnap reggel újra csak Rá gondolva kelsz fel.
Kísért a csend,
Vigyázza még a hangodat,
Magányába zár a szoba,
Láttatja még az arcodat.
Érintésed is itt van még,
Őrizem a kezemen,
Könnycseppek gyász-harmata,
Emlékező szememen.
"Ha egy könnycsepp, végiggördül az arcunkon,
azért van, mert szeretünk, s hiányzol nagyon."
Elmentél tőlünk, s nem maradt más,
Szívünkben űr, és néma gyász.
Hiába telnek hónapok, évek,
Mindig hazavárlak Téged.
Hajtanám az időt arra gondolva,
Hogy ami eltelik, minden egyes óra,
Közelebb visz Hozzád, és
Találkozhatunk újra.
Akkor végre magamhoz ölelhetlek,
s elmondhatom mennyire szeretlek.
Szerettelek mindig, szeretlek most is,
És szeretni foglak végtelen időkig.
Nem feledlek Téged egyetlen percre sem,
Te maradsz nekem mindig,
Örökké szeretett, Imádott Édesanyám!
Vannak pillanatok, amiket nem lehet feledni,
Bárhol vagyok,
Ugyanúgy foglak titeket szeretni!!!
Nézzetek fel bátran, mosolyog az ég is,
Bennetek mosolygok tovább én is!
Tegyétek szívetekre kezeteket,
Mely szeretettől fényesen ragyog,
Érzitek?
Ott én örökre VELETEK maradok!
VELETEK vagyok, bármit is tesztek,
És tudom, ti is mindig VELEM LESZTEK!
Mert az életeteknél is jobban SZERETTEK!
"Fiatalon hunyt ki életed Csillaga,
de mi nem felejtünk el soha."
Nincs oly nap, hogy ne gondolnék Rád.
Látlak az égben, amely kéken borul rám.
Látlak a zöldben, bokrok, fák között,
Napfényes esőben szivárvány fölött.
Látlak az utcán emberek forgatagában,
Hallom lépteid vágyaim sikátorában.
Érzem illatod rózsákba oltva,
Törlöm könnyeim, sírodra borulva.
Oly kedves voltál szívünknek,
De egy nap elhívtak a fények.
Megmaradt a keserű bánat s a fájdalom,
S keserves könnycsepp csordul le arcomon.
Az emléked szívünkben él míg élünk,
Az emléked szívünkben él, el nem feledünk.
Tovább élsz, itt legbelül a szívünkben,
S ez elkísér egész életünkben.
De mért ilyen keserves az élet,
Miért kellett pont Neked elmenned?
Szívünk gyászol s meghasad a fájdalomtól,
Nem tudunk szabadulni a fájó bánattól."
"Nincs a napnak egyetlen órája,
Hogy ne gondolnánk fájó szívvel Reája.
Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk,
Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk.
Az ész megérti, de a szív soha,
Ha egyszer mi is elmegyünk ahol Ő van oda.
Az élet elmúlik, de akit szeretünk,
Arra életünk végéig könnyes szemmel emlékezünk!"
Hiányzol, mint virágnak a hajnali friss harmat
Hiányzol, mint kismadárnak a fészek ahol nyugodtan alhat
Hiányzol, mint világtalannak a mindent betöltő fényesség
Hiányzol, mint édesszájú kisgyereknek az édesség
Hiányzol, mint magányos embernek egy nagy ölelés
Hiányzol, mint fagyos tájnak a tavaszi ébredés
Hiányzol, mint ajkaimnak egy édes csók
Hiányzol, mint félénk lánynak néhány apró bók.
Hiányzol, mint gerlének a párja, akivel összebújhat
Hiányzol, mint bánatos embernek, aki vigasztal, és meghallgat
Hiányzol, mert veled minden olyan szép és jó
Hiányzol, de hogy mennyire... talán nincs is rá szó!
Mikor elmentél kialudt egy csillag,
Az angyalok a Mennyországba hívtak.
Mi sajnos elvesztettünk Téged,
A legtisztább Angyalát a
Földnek és Égnek.
Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok,
Hiszen Napként az égen nektek ragyogok!
Ha szép idő van, s kék az ég
Jusson eszetekbe sok szép emlék.
Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok
Inkább a szép dolgokon kacagjatok!
Ha telihold van, az értetek ragyog
S azt jelenti, hogy boldog vagyok.
Ha hulló csillag száll az éjféli égen,
Akkor mondjatok egy imát értem.
Én is imát mondok majd értetek,
Hogy boldog lehessen szívetek!
Ha rám gondoltok soha ne sírjatok,
Hiszen szívetekben jó helyen vagyok.
"Elmenni oly nehéz volt, itt hagyni Titeket,
De azért ne fájjon Értem szerető szívetek,
Most már nem fáj semmim, az álom szép,
Majd a fényes felhőkön találkozunk még."
Ha megkérdeznéd, hogy mit nem mondtam el?
Van-e még szó, amit mondani kell?
Van-e még szó, kimondható?
Ha megkérdeznéd, csak annyit mondanék
SOSEM FELEJTÜNK EL!
Mindenkinek nagyon szépen köszönöm az Édesanyámért gyújtott gyertyákat, gyönyörű idézeteket, és képeket!
|
 |