Ezt a(z) 142x különleges gyertyát anya és apa gyújtotta 2012. 02. 04. napján
Jeep85, Gabcsika 1985.11.02.-2009.03.06.ért
A gyertyagyújtás oka: Imádatból édes drága kincsem , mert mi téged az életünknél is jobban szeretünk
Drága Imádott Édes Gabcsikám !
Vannak pillanatok,amiket nem lehet feledni,
Bárhol vagyok,
Ugyanúgy foglak titeket szeretni!!!
Nézzetek fel bátran,mosolyog az ég is,
Bennetek mosolygok tovább én is!
Tegyétek szivetekre kezeteket,
Mely szeretettöl fényesen ragyog,
Érzitek?
Ott én örökre VELETEK maradok!
VELETEK vagyok,bármit is tesztek,
És tudom,ti is mindig VELEM LESZTEK!
Mert az életeteknél is jobban SZERETTEK!
Szeretünk MINDHALÁLIG TÉGED Édes Drága Imádott Gabcsikánk!
Elmentél tőlünk, s nem maradt más,
Szívünkben űr, és néma gyász.
Hiába telnek hónapok, évek,
Mindig hazavárlak Téged.
Hajtanám az időt arra gondolva,
Hogy ami eltelik, minden egyes óra,
Közelebb visz Hozzád, és
Találkozhatunk újra.
Akkor végre magamhoz ölelhetlek,
s elmondhatom mennyire szeretlek.
Szerettelek mindig, szeretlek most is,
És szeretni foglak végtelen időkig.
Nem feledlek Téged egyetlen percre sem,
Te maradsz nekem mindig
Örökké szeretett EGYETLEN IMÁDOTT GYERMEKEM.!
Szeretlek Kicsim. Örökké szerető Anyukád
Hogy milyen volt? Különb mint a többi.
Százszor is, és meg ezerszer is,
És mennyi jót tudott volna tenni,
Az Ég is csak az ilyet szereti.
Miért szólitottak el, ilyen áldott jó gyermeket? SOHA nem fogom fel!
Szeretlek nagyon, nagyon.
"Nincs a napnak egyetlen órája,
Hogy ne gondolnánk fájó szívvel reája.
Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk,
Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk.
Az ész megérti, de a szív soha,
Ha egyszer mi is elmegyünk ahol Ő van oda.
Az élet elmúlik, de akit szeretünk,
Arra életünk végéig könnyes szemmel emlékezünk!"
Egy lélek távozott Tőlünk,
Hiánya, a mai napig érződik
Ez kellett, hogy meggyónjuk bűnünk?
Valami véget ért és valami kezdődik
Egy élet nélküle, egy fájdalmas út,
Néha útközben, beköszönt a múlt
Emlékek kísértenek, s szorítják torkom,
De el kell viselnem, ez a sorsom
A halál, ami akkor jön mikor akar,
Minden lelket, a másvilágra zavar
Így Nélküled, néma már az éjszaka,
Mindennap egy gondolat: Hiányzol Gabcsika!
"Megfordulok, de merre menjek
Hiszen te nem vagy sehol
Soha sehol már meg nem lellek
S mindig itt leszel valahol.
Rövid életed minket boldoggá varázsolt,
Kora elmúlásod végtelen gyászt hozott.
Itt a csend honában porsátrad pihen
Elröpült szép lelked miránk vár odafenn.”
Hiányzol, mint virágnak a hajnali friss harmat
Hiányzol, mint kismadárnak a fészek ahol nyugodtan alhat
Hiányzol, mint világtalannak a mindent betöltő fényesség
Hiányzol, mint édesszájú kisgyereknek az édesség
Hiányzol, mint magányos embernek egy nagy ölelés
Hiányzol, mint fagyos tájnak a tavaszi ébredés
Hiányzol, mint ajkaimnak egy édes csók
Hiányzol, mint félénk lánynak néhány apró bók
Hiányzol, mint gerlének a párja, akivel összebújhat
Hiányzol, mint bánatos embernek, aki vigasztal, és meghallgat
Hiányzol, mert veled minden olyan szép és jó
Hiányzol, de hogy mennyire... talán nincs is rá szó
Mikor bennünket örökre itt hagyott,
Arca akkor is csillagként ragyogott!
Percekig egy voltam vele
Még hittem, hogy rajtam múlik az élete!
Próbáltam mindent mi tőlem tellett,
De addigra Ő már végleg elment!
Elment Ő kit annyira szerettem!
Szerettem? Szeretem!
Szeretem, mert soha el nem feledem!
Nem feledem, mert bennem él,
Az emléke és a fájdalom, hogy Ő már nem él!
"Van egy út, melynek kapuját őrzi a bánat.
Könnyű ide bejutni, de nincs kijárat.
Csak a szél hangja töri meg a temető csendjét.
Fejünkbe bekúszik egy borús emlék.
Te voltál az életünk, az álmunk.
Te voltál minden boldogságunk.
Amíg élünk örökké szeretünk.
Hiányzol nagyon, soha nem feledünk!"
Kísért a csend,
Vigyázza még a hangodat,
Magányába zár a szoba,
Láttatja még az arcodat.
Érintésed is itt van még,
Őrizem a kezemen,
Könnycseppek gyász-harmata,
Emlékező szememen.
Jeep85, Gabcsika 1985.11.02.-2009.03.06.
(Tölli Gábor )
Született:
1985. 11. 2., Debrecen,
Meghalt: Debrecen, 2009. március 06. 19.30
imikimi - sharing creativity
A legdrágább gyermek volt a világon.Értelme az életünknek.
Tele tervekkel és a mostoha sors, az orvostudomány tehetetlensége miatt fiatalon elment közülünk.
Soha nem feledünk,nélküled sivár ,értelmetlen az életem.
Fájdalmam leírhatatlan, nincs rá szó.Imádlak drága kincsem. Nem feledlek míg élek.Harcoltam ,harcoltál,küzdöttünk.
Sokat szenvedtél és némán tűrtél.Soha nem fogadom el a halál fogalmát,Te állandóan velem leszel míg én élek.
Imádlak
imikimi - sharing creativity
http://www.sportmotor.hu/motoros_videok/speed/tolli-gabor-43472
http://www.youtube.com/watch?v=D_B5MFPftNw
http://videa.hu/videok/zene/tolli-gabor-emlekere-emlek-qF5OgMmIoUrupQCs
imikimi - sharing creativity
Nincs oly nap, hogy ne gondolnék rád.
Látlak az égben, amely kéken borul rám.
Látlak a zöldben, bokrok, fák között,
Napfényes esőben szivárvány fölött.
Látlak az utcán emberek forgatagában,
Hallom lépteid vágyaim sikátorában.
Érzem illatod rózsákba oltva,
Törlöm könnyeim, sírodra borulva.
Oly kedves voltál szívünknek,
De egy nap elhívtak a fények.
Megmaradt a keserü bánat s a fájdalom,
S keserves könnycsepp csordul le arcomon.
Az emléked szívünkben él míg élünk,
Az emléked szívünkben él, el nem feledünk.
Tovább élsz, itt legbelül a szívünkben,
S ez elkísér egész életünkben.
De mért ilyen keserves az élet,
Miért kellett pont neked elmenned?
Szívünk gyászol s meghasad a fájdalomtól,
Nem tudunk szabadulni a fájó bánattól."
imikimi - sharing creativity
Nem szünő fájdalom tombol az én szívemben,
Mert elhagyott engem , akit én igazán szerettem,
Nincs már velem senki, ki fogná az én kezem,
Nincs már velem senki, ki mondaná, szeretlek.
imikimi
Emlékoldal: http://nagymonika.atw.hu
|
 |