Ezt a 86x különleges gyertyát CSALÁDOD: Ircsi és lányaid: Ancsi és Encsi gyújtotta 2010. 03. 08. napján
Aladdinért
Oka: nagyon hiányzol.
Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod
veszteség volt és pusztulás,
fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.
Csak most kezdek rádöbbenni,
hogy az életed ajándék volt,
s egyre erősödő szeretet maradt utána.
A halál miatti elkeseredés
Elpusztította magát a szeretetem tárgyát,
Ám a halál ténye
Nem pusztíthatja el mindazt, amit tőled kaptam.
Kezdek rádöbbenni, hogy az életedre kell gondolnom,
nem pedig a halálodra, és arra, hogy elmentél közülünk.
Életem része volt Ő,
célja és öröme,
Nélküle sötét van,
a nappal is fekete.
Kegyetlen a fájdalom,
az egekig ér,
Kérlek téged Istenem,
szeresd őt, Úgy mint ahogyan én!
Ircsi
50 évesen itt hagytál mindent,
Bíztam, hogy meggyógyulsz, de sajnos nem így lett.
Olyan jó lenne, ha mellettem lennél,
Űr maradt utánad, mikor elmentél.
Azóta is sokszor szükségem lett volna még Rád,
Egy Apára, barátra, sokat gondolok Rád.
Nehezen viseltem az első éveket Nélküled,
Édesapám, még mindig szeretlek Tégedet.
Szeretni foglak, addig amíg csak élek,
Nincs kinek elmondjam, hogy nehéz az élet.
Tudom, ha még mindig köztünk lehetnél,
Panaszommal hozzád, bátran mehetnék.
Vigaszt nyújtanál, ahogy tetted is valaha,
Ezért is hiányzol, Drága ÉDESAPA!
Ancsi és Encsi
Én a magas égre néztem, önzőn,
s nem láttam, hogy itt a földön
kihunyni készül egy gyertya-láng.
Apám elment, s ott a sírnál,
ahonnan még egyszer visszanézett,
sírtam, s nem gondoltam semmi szépet.
Most az idő már új lapot nyitott,
s a szavak miket számba adott,
megértek talán, hogy formát öltsenek.
Apu, most elmondom Neked,
amit úgy is tudtál, bízom benne,
bár nem volt szavakba öntve,
hogy erős karó voltál nekem
sorsom orkános szelében.
Hajóm alatt Te voltál a hullám,
s árbocomon a vitorla,
mi sérült életemet gyengéden
biztonságos partra sodorta.
Fészek voltál, ahová visszaszállhatott
lelkem. ez az örök vándorló madár,
s röptettél, mikor hívott a látóhatár.
Nem kérdeztem meg soha Tőled,
hogy beváltottam-e reményeidet,
mikor kóborlásaimra indulva
arcomra csókoltál útlevelet.
Nem mondtam el soha, mit álmodtam,
pedig álmaimat is Tőled kaptam,
most már tudom, mert úgy váltak valóra
mintha abban is a Te kezed volna.
Most felnézek, és kinyitom az eget
még egy percre, hogy elmondjam Neked,
hogy megnyugtassalak, nem vagyok árva,
mert itt vagy velem, a lelkembe zárva,
a most én őrizlek, védelek,
míg felettem is elszállnak a hűtlen évek.
S mielőtt bezárulna az ég,
még két szót felkiáltanék,
mit ritkán mondtam, azután elengedlek:
Apu, szeretlek!
ÉRTED ÉGJEN ÖRÖK SZERETETTEL:
Aladdin
(Legény Zoltán)
Született:
1958.06.24. Zebegény,
Meghalt: 2009.03.02. Szob
Alapvetően vidám, hűséges és ragaszkodó a családjához. Akaratod igen erős, ezért céljaid mindig eléred. Hobbid a horgászat.
Az elmúlt évben rengeteget küzdöttél, szó nélkül viselted a kibírhatatlant és az embertelen kínokat! A betegség elvitte testedet tőlünk, de lelked örökké velünk marad. Nagyon hiányzol és büszkék vagyunk Rád! A családod!
"Nagy kérés volt tőled, hogy őt hagyd meg nekünk?
Könyörögni, szenvedni kell, azért hogy boldogok legyünk?
Nem sokat kértem csak, hogy gyógyuljon meg,
S élje azt át velünk mit ő, már nem élhet meg.
Gyönyörű szemében, a fény még csillogott,
Még az utolsó napokban is csak mosolygott.
Mosolygott, mert hitt, mosolygott, mert élt,
Semmi mást nem akart ő, csak élni még.
Küzdött még tudott, még volt ereje,
De a végzet őt is utolérte.
Hosszú útra ment, és a csillagok vezetik,
Vezetik útját, amíg csak álmodik.
Álmodjon egy öregkort, mely csodás és szép,
Álmodja meg azt, hogy még mindig velünk él.
Súgják meg a csillagok üzenetünk... hogy szeretünk,
Mondják meg azt neki, hogy
S O H A S E M
F E L E D Ü N K !!!"
|
 |