Ezt a(z) 121x különleges gyertyát Marika gyújtotta 2012. 02. 03. napján
Pityu 1962.09.19 - 2008.08.29.ért
A gyertyagyújtás oka: Áld meg Istenem a földnek minden porszemét, mely takarja drága kedvesünk sirhelyét.
Oly távol vagy Tőlem
és mégis közel
nem érthetlek Téged
s nem érhetlek el
Oly távol vagy Tőlem
és mégis közel
Te hallgatsz s Én érzem
a szívem felel
Kínoz a magány,
Eltemet mélyre.
Távol vagy tőlem,
Félek a sötétben.
Nincs már Hold,
Elveszett fénye.
Nélküled nincs Nap,
Nem lehet léte.
Nem hallom hangod,
Bárhogy is szeretném.
Nem látom szemeid,
Hiába keresném…
Minden sötét,
Minden kopár.
Nélküled élni,
Hidd el nagyon fáj.
Igazán szerencsésnek mondhatja magát, aki élete során megtalálja a másik felét, egyszóval az ikerlelkét.
Biztosan érezted már úgy, hogy bizonyos emberekkel egy hullámhosszon vagy. Első látásra ismerősnek tűnnek, mintha már találkoztatok volna. Napokon át tudnátok beszélgetni, egyikőtök elkezdi a mondatot, és a másik befejezi. Ő a rokon lelked, akivel azonos a rezgésminőséged. Ha úgy érzed, a társadban megtaláltad a másik feledet, akkor biztos lehetsz benne, hogy az ikerlelkeddel találkoztál
Mindenkinek van egy ikerlelke, melyről azt mondják, hogy valójában a szellemünk másik oldala, a tükörképünk, akinek a felismeréséhez el kell érnünk valamiféle érettséget. A kettészakadt lélekpár keresi az egyesülés lehetőségét, de ez addig nem valósulhat meg a találkozás, amíg nem sikerül külön-külön harmóniába kerülnie önmagával a két léleknek.
A lélektársak arra szerződnek, hogy akár több életen át segítsék egymást.
Fáradt szívem hangosan dobog,
Emléked árnya, még mindig itt lobog.
Szél hozta húrokon, felsír egy dal,
Minden ritmusa szívembe mar.
Megfáradt szívem hangosan dobog
Te érted... ki hiányzik nagyon
Kit az idő múlásával sem feledek
S, arra hogy mennyire szerettelek.
Bennem most a magány dalol...
Mert te már messze vagy...távol valahol...
Angyal szállt az éjszaka mellém,
S megsúgta, utamon ő kísér
Hitet adott, álmokat és bátorságot,
Rózsaszín kezében egy arcot, egy jó barátot.
Elvitte lelkemet egy titkos útra,
Megmutatta, milyen kegyetlen az emberek háborúja.
Megtanított látni,...mindenben a szépet,
Ezt adnám most ajándékul Néked.
Erőt adtál elviselni a nehézséget,
Bátorítást, szép szavakat, reménységet.
Emberré, teljessé csak mások által válunk,
Ha fontosabb a miénknél az ő álmuk.
Csendesen, szerényen hallgatom a zenét,
S elküldöm Néked szívem minden szeretetét....
Temetőben néma csöndben múlnak el a nappalok,
ott nyugszanak örök álmot, kiket lelkük elhagyott.
Nem fáj ott már élet gondja, ember helyén fejfa áll,
sok-sok élő azt gondolja: "Nincs más itt, csak bús halál!"
Pedig ha tudnák mennyi titok, s mennyi-mennyi érzelem:
fájdalom, nyűg, gyűlölet kínja, s sok földön túli félelem,
simításnyi csók ajkak zugára, ezernyi elfelejtett szerelem,
boldog családok szerető szívének emléktől bús kegyelem.
A gyász néma, akár a temető vagy tán ordítja magából a kínt?
Keresvén válaszát a halál a táncra mindig mást-mást hív...
Nem válogat! Idős vagy fiatal? Nyújtja hűs, fekete ujjait,
s e lassú forgatagban derűs fehér fény vizsgálja múltjaink.
Az idő meg nem áll, a percek fogynak, az árnyak távolodnak,
tisztelgünk a nyugvó napoknak, búcsút intünk a távozóknak,
de új nap, új élet mindig virrad az összes nyughely felett,
s megértjük célját a körforgásnak, a halál hasznának, emberek!
A temetőben imát sokan mormolnak: idős néni és unoka...
A temetőbe nem vágyik senki, de mégis mindenki otthona!
A szív odavisz, hol fáj az emlék, s a szeretet örökké megmarad,
hálát adhat, ki arra jár, hogy van kiért a szíve megszakad!
„Rejtegetem szívem mélyén,
Féltve, fájón a nagy titkot,
Hogy feledni el nem tudlak,
Hogy nem leszek soha boldog!”
Elmentél, kereslek, a temetőt járom.
Ülök a sírodnál, ez lett a világom.
Ülök itt és várom, hátha még meglátom
mosolyod az égen, s jössz újra, mint régen.
Ilyenkor szívem is jól lakatra zárom,
ég felé a kulcsát csak neked kínálom.
Most egyedül a Tiéd lehet,
Te lehetsz csupán, kit oda beengedek,
s szívem szíveddel együtt lehet.
Bebújsz pajkosan, s jól becsukod,
tudod jól, ilyenkor a tiéd vagyok.
Egyek vagyunk újra: én Te, s Te én,
szállunk, repülünk, ölel a fény.
Ilyenkor újra szép a világ,
szédült iramban repüljük át.
Angyalok koncertjén tapsolunk,
csillagzenére táncolunk.
Az álomból egyszer csak megérkezem:
fekete betűk a sírköveden ,
Megint elszöktél, mint az álom.
Könnycseppként bujkálsz a szempillámon.
Virágok közt jöttél, és virágok közt mentél.
Oly rövid volt az idő, mit velünk töltöttél.
Sok a szó, mit el nem mondhattunk.
Sok az érzés, mit át nem adhattunk.
De egyszer eljön majd a nap, és Isten
Országában újra láthatlak!"
MIT TUDOK MÉG ÉRTED TENNI?
KÉPTELEN VAGYOK TÉGED ELENGEDNI!
ÍRJAM LE EZERSZER,S VÉGTELENSZER,
HOGY SOHA NEM FELEDLEK EL!?
Barátom vagy, testvérem, kincsem a mindenem
Tudom, hogy nem lehetsz velem,de lelked kezemben pihen
Bármit megtennék érted, ha csak egyszer láthatnálak
De érzem, ott ahol te vagy már nem ölel körül a bánat!
Irigy vagyok még az Istenre is, hogy téged láthat,
de minden este elmondok még egy imát,
mert tudd drága testvérem, sose leszel már árva!
Lelkemmel , szívemmel mindig figyellek, és kisérlek
De majd ha találkozunk ott, a szívemhez ölellek.
Ez közelebb lesz mint bármikor bármi
Őszintén szeretlek, ezt nem veszi el tőlem senki!
Valahol az égen...
Valahol az égen, van egy
fényes csillag,
Iránytűje lehet a mesés
angyaloknak.
Hogy merre is van, azt
senki sem tudja,
De biztos, hogy van, hisz
mesélnek róla.
Mesélik még azt is, ha
távozik egy élet,
Születik egy angyal, s
benne újra él a lélek.
Mert angyalok leszünk, csak
még nem tudunk róla,
De így van, én tudom, hisz
valahol meg van írva.
Újra élünk ott fenn, kikkel
régen találkoztunk,
Anyákkal, apákkal, s kikkel
együtt randevúztunk.
Együtt leszünk ismét, s még
jönnek utánunk,
Kiket egyedül hagytunk a Földön,
de innen fentről látunk.
Látjuk azt, mikor a
temetőbe mennek,
S sírunkra egy-egy virágot
letesznek.
Könnybe lábad szemünk, ha
könnyeiket látjuk,
De innen fentről vigyázunk majd rájuk.
Élete valahol véget ér, a szíve már nem dobog,
Fekete föld mélyén örökre megnyugodott.
Már nem tudtam elmondani,
Már nem volt rá elég idő.
Midőn az ember mindig halogat,
S ha eljön a vég, ki értheti meg már
Az élettelent, a halottat.
Szám nem mozog, élettelen.
Szó már nem hagyja el ajkamat.
Így barátomra bíztam szavaimat.
Ő tudja ő, érti a lélek szavát,
Közvetít majd néktek egy életen át.
Mi mindent szerettem volna mondani
A csillagokat, a szívemet elétek hordani.
A virágzó tavaszt, a perzselő nyarat,
Ki gondolta volna, hogy számomra,
Ősz jön, majd tél, és nem lesz már tavasz.
Ha tudtam, vagy éreztem volna, hogy
A kaszás a szekerét felém, tolja
Tiltakoztam volna! Ne, ne még!
Nem volt az életből nem volt még elég!
Az élet kemény, én gyenge legény,
Kevés voltam, erőtlen, a szokások rabja.
Legyőztek. Az életet nem játsszák babra.
Higgyétek el, én, nem ezt akartam!
Értetek éltem, és értetek haltam.
A múltba visszanézve valami fáj,
Valakit keresek, aki nincs már.
Még visszavárlak minden este,
Mikor a csillagok kigyúlnak.
Hívlak sokszor, százezerszer,
Míg szavaim sírásba borulnak.
Nélküled szomorú, üres a ház,
Még most sem hiszem el, hogy
Búcsú nélkül, végleg itt hagytál.
Hiába várlak, nem jössz már,
Jóságos szíved örökre pihen már.
Pityu 1962.09.19 - 2008.08.29.
(Fajka István)
Született:
1962. 9. 19., Cegléd,
Meghalt: 2008. 8. 29., Törtel
Életének 46. évében hunyt el, számunkra a legjobb ember,
a legjobb zenész és a legjobb barát volt,
kit nagyon sokan szerettek és még mindíg szeretnek,
és nem hiszik el, hogy már nincs többé köztünk.
Emléked örökké a szívünkben él tovább.
Van egy lány a földön,
ki nagyon szeret Téged
Még az életét is feláldozná Érted.
De hiába tenné, vissza már nem kaphat,
Hisz Te már a lelked az égieknek adtad.
Összetört a szíve, bánat lett a társa
Helyét a világban többé nem találja.
Simogatja sírod, gyertyákat gyújt Érted
Te pedig őt fentről szomorúan nézed.
Néha felnéz, megkérdezi hiányzik e Neked,
De ő nem hallhatja mi rá a felelet.
Érted fájó szívét nem vigasztalhatod,
Könnyáztatta arcát nem simogathatod.
Ha majd egyszer ő is odakerül hozzád,
Elmondhatod Neki miként szóltál hozzá.
Elmondhatod azt is, mennyire vártad őt,
S Neked mennyire fájt, hogy nem segíthetted őt.
----------------------------------------
Köszönöm mindenkinek a Pityuért gyújtott
gyertyákat.
----------------------------------------
Pityu emlék videói a yutubon találhatóak.
|
 |