Ezt a(z) 122x különleges gyertyát Akinek örökre hiányzol gyújtotta 2012. 02. 10. napján
Pityu 1962.09.19 - 2008.08.29.ért
A gyertyagyújtás oka: MA IS SÍRNAK AZ ANGYALOK VELÜNK, HISZ ELMENT TŐLÜNK, KIT NAGYON SZERETTÜNK!)
“Mért van az, hogy véget ér az álom,
S mi valóság volt többé nem találod?
Egyedül vagy újra, nem ölel át senki,
Pedig te még tudnád őt szeretni.
Aztán jön egy másik, de te meg se látod,
Mert aki elment, még mindig visszavárod.
Mért van az, hogy neked nem sikerül semmi?
Ő volt a mindened, s elengedted menni.
Nem mentél utána, s nem mondtad, hogy várjon,
S hagyod, hogy egy könnycsepp lefolyjon arcodon.
De az idő múlik, s kit nem látsz már soha,
Az halványul benned. De a sors mostoha,
Hadba állítja, feltépi a sebet,
Szíved megint lüktet, repülnél feléje.
De ekkor egy kérdés villan az eszedbe:
Mért van az, aki elment nem jön többé vissza?
Csak az emlék marad, de az él mindörökre.”
"A múlt ködén át, egy régi nyárból
valaki sűrűn látogat,
valaki, aki őrzi még
az elfelejtett álmokat.
A csöndek útján jön, visszahozza
az elveszett nyarak dalát,
az egek tiszta kék szemét,
a mezők bársony illatát.
Ha éjszakánként ölelve ringat
tűnődő álmok sóhaján
rebbenő szemmel álmodom,
hogy egyszer felébreszt talán.."
"Hulló könnyekkel állok sirod felett
a koporsó bezárta legdrágább kincsemet.
Megállt egy sziv mely élni vágyott.
Csak az idő múlik, feledni nem lehet.
Nehéz az életet élni nélküled.
Felejteni Téged soha nem lehet.
Nem vársz már minket ragyogó szemekkel.
Nem örülsz már nekünk szerető szíveddel.
De egy könnycsepp a szemünkben Érted él.
Egy gyertya az asztalon Érted ég.
S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet,
Amit tőlünk soha senki el nem vehet.
Álmok
Ha a robotban kimerülve
Párnámra hajtom bus fejem,
Lelkemre mintha galamb ülne,
Te édes képed megjelen.
A fényes álmok a tiéid
Azokat mind neked adom -
Álmodja bár a lelkem végig
Selyempárnán vagy kőpadon.
És álmodom selyemhajaddal,
Karod szeliden átölel...
De virrad. Ujra itt a hajnal.
Varázsos kép, búcsúzni kell!
Elűzlek, mint a nap az égről
A fényes hajnalcsillagot -
Habár a fájdalom terhétől
Napestig összeroskadok.
"Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok
Inkább a szép dolgokon kacagjatok!
Ha telihold van, az értetek ragyog
S azt jelenti, hogy boldog vagyok.
Ha hullócsillag száll az éjféli égen,
Akkor mondjatok egy imát értem!
Én is imát mondok majd értetek,
Hogy boldog lehessen szívetek."
"Uram! Te jónak láttad elszólítani.
Szent az akarat, mely így tud dönteni.
S én ha kérdezem, mért ily hirtelen,
Hallgat, s nem felel senki sem..."
Lenéznek rám az égi csillagok.
Ők látnak téged. Csendes ablakod
üvegjén át most mosolyogva néznek
s tudom: becéznek.
Milyen jó a csillagoknak!
A lelkembe is beragyognak
s elhozzák nékem a te képed
-áthidalják a messzeséget-
s homályán át az éjszakának
látlak.
"Búcsúzni könnyű, de feledni nehéz,
Mert a szív a múltba ezerszer visszanéz.
Meglehet, hogy könnyen nevetve búcsúzunk,
Mégis fájni fog, ha újra találkozunk.
Nem tudja senki, hogy erről ki tehet,
De akkor majd búsan lehajtod a fejed.
Megállnál ezerszer, ám mégis tovább lépsz:
Mert búcsúzni könnyű, de feledni nehéz!"
„Akkor tudod, mi is az a magány,
Ha egyedül sétálsz egy hűvös éjszakán!
Az éjszakába kiáltod kedvesed nevét,
De nem hallja azt, csak a nyomasztó sötét!”
Nem jöhet vissza, hiába hívjuk,
emléke szívünkben otthont talál...
Becsukott szemmel még látom a lelkét,
ki mellettem ül, és nékem mesél...
Nem maradt utánad, más csak az emlék
Örökké szeretlek bárhol legyél!"
Lehetsz nagyon messze,
akármilyen távol,
közelemben jársz Te,
ha én úgy kívánom.
Szememben hordozlak,
örök tükör vagyok,
belerajzoltak már
a sugárzó napok.
Gyémánttű reggelek
véstek a szemembe,
hogy éjszakáim
Veled teljenek be.
S lehetsz nagyon távol,
akármilyen messze,
csak bezárom szemem,
s itt maradsz örökre !
Hol vagy? Mire gondolsz ilyenkor?
Mikor valakit a halál átkarol,
Mikor sóhajként száll el egy fiatal lélek,
Még alig élt, még alig vétett,
Mégis örökre elment oda,
Honnan nem lehet visszatérni soha.
Miért kellett? Miért nem élhetett még?
Miért érte ilyen szörnyű vég?
Nálad van? Bár tudnánk biztosan,
Hogy Veled van fent a Mennyországban.
Vagy most valahol csak hidegen fekszik,
Már nem mozdul többé, hiába kérik.
Hallja-e a sírást, mi áttöri az eget?
Látja-e szemünkben az igazgyöngyöket?
Meghalt...borzalom,
Felfogni meg mindig nem tudom.
Patakzó könnyek, megtört sóhajok,
Fagyos éjjelek, rideg nappalok,
De hiába minden, segíteni nem tudok!
Felébreszteni egy élettelen testet,
Emberi ésszel már nem, már nem lehet...
Hol az igazság? Uram, hol van???
És hol az a szív, mi többé sose dobban?
Nem tudni...nem tudunk mi semmit,
Csak remélünk, és siratjuk emlékét.
De mondd Isten! Miért???
Miért a halál az ár a boldogságért?
Te tudod, Neked tudnod kell...
És sajnos mégsem mondhatod el.
De ha egyszer megtudom, mit rejt az örök álom,
Miért létezik halál a világon,
Hiszem, hogy nem hideg sírkő lesz a felelet,
Hanem boldog folytatás az égben, a felhők felett.
Nézem a holdat,
És neki suttogom el a bánatom,
Velem együtt zokog az éj is,
Csillagok ezrein rezeg a fájdalom.
Magamba zárom a téged hívó szavakat,
Hisz hozzád már úgysem érnek el,
Imaként suttogom az éjbe a neved,
De csak az ágak közt táncoló szél kapja fel.
Ha most a szemembe nézhetnél,
Láthatnád, hogy könnyezem,
De láthatnád azt is, hogy a könnyfátyol mögött,
Még mindig ragyog bennük a szeretetem...
“Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod
veszteség volt és pusztulás,
fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.
Csak most kezdek rádöbbenni,
hogy az életed ajándék volt,
s egyre erősödő szeretet maradt utána.
A halál miatti elkeseredés
elpusztította magát a szeretetem tárgyát,
ám a halál ténye
nem pusztíthatja el mindazt, amit tőled kaptam.
Kezdek rádöbbenni, hogy az életedre kell gondolnom,
nem pedig a halálodra, és arra, hogy elmentél közülünk.”
Pityu 1962.09.19 - 2008.08.29.
(Fajka István)
Született:
1962. 9. 19., Cegléd,
Meghalt: 2008. 8. 29., Törtel
Életének 46. évében hunyt el, számunkra a legjobb ember,
a legjobb zenész és a legjobb barát volt,
kit nagyon sokan szerettek és még mindíg szeretnek,
és nem hiszik el, hogy már nincs többé köztünk.
Emléked örökké a szívünkben él tovább.
Van egy lány a földön,
ki nagyon szeret Téged
Még az életét is feláldozná Érted.
De hiába tenné, vissza már nem kaphat,
Hisz Te már a lelked az égieknek adtad.
Összetört a szíve, bánat lett a társa
Helyét a világban többé nem találja.
Simogatja sírod, gyertyákat gyújt Érted
Te pedig őt fentről szomorúan nézed.
Néha felnéz, megkérdezi hiányzik e Neked,
De ő nem hallhatja mi rá a felelet.
Érted fájó szívét nem vigasztalhatod,
Könnyáztatta arcát nem simogathatod.
Ha majd egyszer ő is odakerül hozzád,
Elmondhatod Neki miként szóltál hozzá.
Elmondhatod azt is, mennyire vártad őt,
S Neked mennyire fájt, hogy nem segíthetted őt.
----------------------------------------
Köszönöm mindenkinek a Pityuért gyújtott
gyertyákat.
----------------------------------------
Pityu emlék videói a yutubon találhatóak.
|
 |