Szent Rita
(Casciai Szent Rita)
Született:
1381 körül,Roccaporena,
Meghalt: 1457. 5. 22.
Ritát id?s szülei hosszú várakozás, reménykedés és sok imádság után kapták Istent?l ajándékba. Cascia környékén, a hegyek között elterül? kis birtokukon egyszer?ségben és istenfélelemben nevelték. Rita gyermek- és ifjúkorát a szülei iránti teljes engedelmesség, akaratának állandó föláldozása és a fáradságos napi munka jellemezte. Közben azonban szívében fölgyulladt az istenszeretet, és apáca akart lenni, hogy teljesen eggyé válhasson isteni Megváltójával, aki jelenléte édességének megéreztetésével mindannyiszor megajándékozta ?t, valahányszor szülei engedélyével visszavonulhatott a házukban kialakított kicsiny imahelyre. Szülei – valószín?leg kényszerhelyzetben – odaígérték a kezét egy helybeli ifjúnak, aki a kortársak szerint vad és er?szakos ember volt. Ritának nagyon fiatalon férjhez kellett tehát mennie.
Férje rossz természetét h?sies türelemmel viselte, soha nem panaszkodott. Mindenben engedelmeskedett hitvesének, azzal az egy föltétellel, hogy a templomba eljárhat. Szelídségével és jóságával végül is férje rossz természetét sikerült legy?znie, és lelkét Istenhez vezetnie. Megtérésének együtt örült Ritával az egész falu, Roccaporena, mert korábban a férj összeférhetetlensége miatt sokat szenvedett a pártoskodásoktól és viszálykodásoktól.
Id?s szülei halála után újabb gyász érte Ritát: el?bb meghalt a férje, aki most már tisztelte és szerette ?t (egy régi ellensége ölte meg bosszúból). Majd egy évre rá meghalt Rita két kicsi fia, akikért úgy imádkozott, hogy az Úr vegye ?ket magához, miel?tt még az atyjuk halála miatti bosszú beszennyezné lelküket.
Miután sok fájdalom árán eloldódtak e földi kötelékek, Rita hozzáfoghatott régi vágyának beteljesítéséhez: kolostorba léphetett. Casciában a Mária Magdolna ágostonos kolostorba jelentkezett, ahonnan egymás után háromszor visszautasító választ kapott özvegysége miatt. Végül azonban 1407-ben csodálatos módon bejutott: Keresztel? Szent János, Szent Ágoston és Toletinói Szent Miklós vitték be éjnek idején a kolostorba.
Életének pontos dátumait, így fogadalomtételének évét sem ismerjük. Valószín? azonban, hogy még nem volt 30 éves, amikor a kolostor szokásától eltér?en a karn?vérek közé befogadták, s mivel olvasni nem tudott (azaz nem tudott együtt zsolozsmázni a karn?vérekkel), egyéb imádságok elmondására kötelezték. A n?vérek közül türelmével, engedelmességével és jámborságával t?nt ki, mindenkinek épülésére volt.
Különös tisztelettel elmélkedett Krisztus szenvedésér?l, s arra vágyott, hogy osztozhasson a megfeszített Krisztus kínjaiban. Egy napon, amikor a feszület el?tt térdelt, és vágya beteljesülését kérte, érezte, hogy a töviskorona egy tövise a homlokába fúródik. Mély sebet kapott, amely kés?bb elmérgesedett, s a bel?le áradó szag miatt Ritát elkülönítették a n?vérekt?l. Csak egy római zarándoklat alkalmával mehetett emberek közé, amikor az Úr Rita könyörgésére eltüntette a zarándoklat idejére a sebet, de úgy, hogy fájdalmai megmaradtak. Betegségei, a böjtölések és a munka fölemésztették erejét, utolsó éveit ágyhoz kötötten töltötte. 1457. május 22-én hívta át Isten az örök boldogságba, átköltözését egy emberi kézzel nem érintett harang szava hirdette meg. Különleges kiváltságként Rita testét soha nem temették el, mert csodálatos módon nem látott romlást. Sértetlenül került ki a t?zvészb?l is, melyben néhány évvel halála után a cédrusfából készült koporsója porrá égett. Új koporsóját a szent nagy tisztel?je, Cesco Barbari casciai asztalos készítette el, aki súlyos betegségb?l gyógyult meg közbenjárására.
Ritát már halála el?tt szentnek tartották, s halála után 10 évvel, még miel?tt az Egyház hivatalosan nyilatkozott volna, a nép szentként tisztelte. Boldoggá avatását 1626-ban, szentté avatását 1900-ban fejezték be. XIII. Leó pápa ,,Umbria gyöngyének'' nevezte ?t. Testét Casciában, az 1937–47 között épült Szent Rita-templomban ?rzik. A hagyomány szerint Szent Rita az egészen kilátástalannak t?n? esetekben is képes segíteni, ezért a lehetetlenségek szentjének tartják.
|
 |