Marietta
(Megyeri Marietta Elvira)
Született:
2010 Február 10 03:14 Budapest,
Meghalt: 2010 július 23 00:29, Heim PÁl gyermekkorház, Budapest
Kicsi voltál, a mienk voltál, de nem adatott meg neked hogy sokáig velünk maradjál.Szeretni fogunk mindig.Sosem felejtem el az utolsó pillanatot, amikor elindultál a hosszú úton és előtte még kinyitottad a pici kis szemed és rám néztél, majd a kis szádat mozgattad. Tudom, hogy akkor azt akartad mondani: Anya ne haragudj rám de nem bírom tovább, nincs több erőm küzdeni....- és én elengedtelek akkor. Szívem megszakadt, de nem tudtam segíteni rajtad. Sajnálom kicsikém nagyon, kérlek ne haragudj rám.
Anyu ne sírj, itt vagyok veled.
Nem mentem el, csak megpihenek.
Megpihen lelkem, s visszajövök hozzád.
Te csak bízz bennem, s meglátod,
Újra veled lesz a te boldogságod.
Tudom, hogy szerettek, én is benneteket.
Azt ígértem, Odafentről figyellek titeket,
És vigyázok rátok ez így is van. Tudjátok.
Anyu ne sírj, itt vagyok veled.
Letörlöm könnyed, s megfogom kezed.
Ha majd mélyen alszol, őrzöm álmodat.
Közben elmesélem mostani sorsomat.
Elmondom neked, hogy milyen itt élni,
És boldognak lenni.
Béke és boldogság vesz körül,
S örök szeretet, mely sugárzik felém tőletek.
Soha, soha ne feledjetek!
Ahány csillag fénylik ott fent,
Annyi évig szeretlek itt lent.
Bármily távol vagy tőlem,
Szívem annál jobban őriz bennem!
Hiányzol kis Szívem!
Te, amikor nem vagy mellettem kihalt, üres a lelkem.
Akkor is, ha daloló hangocskád nem észleli fülem.
Dadogva elakad lélegzetem, megdobban a szívem.
Reszkető vággyal Rád gondolok Édes, Kicsi-szerelmem.
A szívemnek vagy egy kicsi, de nagyon lényeges darabja, amelyet talán nem látok többé. Nem látok mert elvitted magaddal és vissza többé nem hozod...
Emlék mely fáj, emlék mely izgalmat okoz, emlék mely könnyet csordít arcodon.
Nézd fenn az égen, hogy ragyognak a csillagok, Hullanak könnyeim tudod, hogy fáj nagyon Ha itt lennél kérdeznéd mi bajom, Csak annyit mondanék hiányzol nagyon!!
Drága anyukám, nagyon-nagyon nehéz, úgy hiányzik nekem egy simogató kéz. Hiányzik egy arc, mit megcsókolhatok, hiányzik egy váll, mit átkarolhatok. Úgy hiányzol Nekem, el nem mondhatom, Nem hoz engem vissza semilyen hatalom. Imátkozol minden nap odalentről értem, Nem felejtesz engem, én azt tudom, érzem. Rég volt, mikor utoljára átölteltél engem, olyan boldog voltam, úgy hiányzol nekem. Hiányzik mindien: Kedves mosolyod, selymes hajad, és mosolygós arcod. Ölelő karjaid, tiszta szereteted, ezeket soha, soha nem feledem. Nagyon szerettelek! Senkit sem jobban, szívem idefent is csak érted dobban. testem az csak, mi odalenn pihen, szívem és lelkem érted él idefenn. Angyalok közt lakom, de haza vágyom, szüleim karjába: Ez az én álmom.
Könnyes szemeimmel még látom
karcsú derekad, ködbe tűnő árnyadat.
Én sírok utánad,
siratom a múltat,
míg Te jövőbe kacagsz,
elfele tartasz.
Nem tudom, hogy köszönjem meg
azt a sok szépet, nyügöt, bajt,
mit adtunk s kaptunk,
csókoltuk és egyre adtuk,
vidáman olykor szomorún
szomorún, szomorún.
De köszönöm az őszinte mosolyokat,
hullámos kedves fürtjeidet.
Köszönöm ezt a másfél évet,
a hosszú leveleket,
egyetlen képet
és a megértő szeretetet..
Olyan kevés idejig voltál,
de annál nagyobb örömet okoztál.
Bennem élt a remény,
De mit tettem én?
Mit tettem hogy el kellett menned?
Marietta idén februárban született, a 33. hétre, életmentő császármetszéssel. Sajnos nem volt még teljesen kifejlődve, súlya is nagyon kicsi volt. Ketten 3 hétig voltunk kórházban, aztán én hazajöttem. Onnantól már mindennapossá vált, hogy bementem hozzá, és ott voltam vele 5 órát az ágy és a gépek mellett, és beszéltem hozzá, biztattam. Sosem jött haza, kevesebb, mint 6 hónap életét a kórházban töltötte, gépek tartották életben. Rajtam állt a döntés, hogy mikor vegyék le a gépekről...
Írni szeretnék rólad valami szépet,
de még könnyes a szemem s a fájdalom éget.
Itt hagytál minket, pedig imádtunk téged,
hisz ma ért véget csöpp kis életed.
Hittük a végsőkig, hogy megnyered a csatát,
s láttuk a szemeidben az élni akarást.
De mégse így történt s most hiányzol nagyon,
üres most minden, könny nélkül nem bírom.
Bátor voltál kicsim, büszkék vagyunk rád,
hősként viselkedtél, ez nem a te hibád!
Fényképek őrzik h itt voltál velünk,
s a szívünkben öröké őrzünk, s nem feledünk!
Vigyázz magadra, búcsúzunk most tőled,
köszönjük h itt voltál, és szebbé tetted az életünket!!
Várom a napot, mikor megtörik az átok, várom a napot, mikor nem leszel már álom. Várom a napot, hogy megöleljelek, S füledbe súgjam, mennyire SZERETLEK!
Távol Tőlled szomorú az élet,
Szívem azt dobogja, látni szeretnélek.
Ezzel a pársorral azt üzenem néked,
Nem élhetek úgy, hogy ne lássalak Téged!
|
 |