Karcsi és Linus ( Lina )
(Turza Károly és Lady)
Született:
1954. Komló és 2007. Komló,
Meghalt: 1998. Komló és 2009. Komló
Minden róla szól!!
Oly gyorsan elment, még csak el sem búcsúzott,mit itt hagyott fájdalmas űr,képek miken mosolygott,néhány kedves emlék,ki nem mondott mondatok,közös élmények,mit elfeledni nem fogunk.
Mécsesek lángjánál elsuttogunk egy imát,
újra átéljük a gyászt, hiánya fájdalmát,
lassan hazamegyünk, a múlton elmerengünk,
sírva beletörődünk, hogy ő már nem lehet velünk.
Fájó szívvel emlékezik rád feleséged (Veronika), lányaid (Lívia, Beáta, Csilla), unokáid ( Kristóf és Jázmin ) és vejeid ( Roland és Lajos ).
Lina emlékére:
Egy elhullott rózsaszirom
Rózsa illatot hord a szél, rózsaszirmokat tépked megint. Egy szirmot, ami nem találja már önmagát, egy szirmot, ami boldogan élt hajdanán. De ő már nem él, por lett a virágból, por és hamu a nyár havából.
Egy rózsaszín rózsaszirom volt az ő élete, fiatalon ment tőlünk el. Szerettük őt, s még most is szeretjük, kínok kínja, nélküle az életünk.
Fekete szőre csillogott a holdfényben,
édes pici tappancsaival jött hozzánk sietve. Kaptuk a puszikat és csodás érzéseket, melyek megmaradtak bennünk örökre. Megadtunk neki mindent amit lehetett, de a szomorú sorsát ő sem kerülhette el. Szerettük, védtük és óvtuk, ha bántotta valaki. Ő volt a mindenünk, ő volt az életünk, ő volt az életünkben a sugár.
Dobogva dobban meg ma is a szívünk, ha rá gondolunk arra a kis lényre,
hogy milyen volt vele, az ő hűséges szerető pici szíve.
Ordítanánk most lelkünk mélyéről, ordítanánk a kínzó tűzből.
De tudjuk, hogy ezt most nem hallja meg senki, ennyi év után sem tudunk feledni. Nem hagyjuk, nem hagyhatjuk, hogy emlékei fekete-fehér foszlányokká váljanak, nem engedhetjük el az emlékeket, a fájó perceket, édes-kedves bújós kedvencünket. Nem tehetjük, mert akkor elmúlik minden, ennyivel tartozunk az mi kis kedvencünknek. Nem érdemli meg, hogy feledjük őt.
S csak most tudtuk meg igazán hogy mi az őszinte fájdalom.
Ez a fájdalom beleég az ember testébe, lelkébe, olyan akár tűzzel égetnének.
Fáj, egyre jobban fáj, ahogy rá gondolunk, ő volt az ki az életünkbe egykor fényt hozott, s most már csak egy múló por.
Nagyon hiányoztok nekünk!!!
|
|